Zootropolis
(Avagy egy társadalomkritikától-na meg persze emlősöktől-hemzsegő, állatian szórakoztató város)
Amióta a Disney és a Pixar stúdió egybeolvadt, rendkívül maradandó alkotások kerültek le az asztalra, melyek szerencsére nem a leginkább megszokott hercegnő filmek, hanem az igen csak nagy kreativitást igénylő mozik. Ennek élvonalára került a Zootropolis, mely látványával, ötletgazdaságával nem csak a többi animációs film közül, de a megdöbbentő háttértartalmával, a mozgóképek sokaságából is kitűnik.
Eleinte egy teljesen szokványos mozinak tűnhet, feltételezhetően többen is gondolhatják, hogy ez egy, a sokadszorra, már minden bőrt lehúzó, sablonos, filmek közül, és ez az előítélet az első percekben igaznak bizonyulhat. Ugyanis szinte már túlzóan untató gyerekességgel kezdődik a történet, minden vidám, minden pöpec, egy amolyan problémák nélküli világba kerülünk (újra), amelyet ha nem kísérne végig a humor, egy eléggé egysíkú, lapos filmnek lennénk részesei. Viszont, ahogy egyre inkább belekerülünk a történet sodrásába, habár a pozitív hangvétel marad a régi, valamint a cselekményszál kibontakozásával egyre inkább viccesebb jeleneteket kapunk, egy idő után át vállt a film egy igencsak szokatlan komolyságba. Egy olyan párhuzamot vonultat fel, melynél a vásznon látottak teljesen más tartalommal bírnak, mint amilyennek azok valójában tűnnek, ezzel megfogalmazva egy, a már az Agymanók című filmben is megfigyelhető társadalom kritikát, melyet leginkább az idősödő korosztály tud majd értelmezni.
Kifogásolhatatlanul festi le az állat és ember közötti hasonlóságokat úgy, hogy keveri a jellemet a tulajdonsággal, felhasználva ehhez minden, olyan sajátosságot, melyek közül kiemelkedő az érzelmek bemutatása.
Az állatokhoz hasonlóan az ember is próbál felülkerekedni társain, még hozza úgy, hogy eltiporja a másikat, annyi különbséggel, hogy mi tudatosan tesszük. Élhetnénk békében, de valamiért az eltérő, különböző embereket nem vagyunk képesek elfogadni, ezáltal valamilyen módon kitaszítjuk őket a mindennapi atmoszférikáinkból, ezzel is növelve ezekben a személyekben a megfelelési vágyat, mely azért valljuk be, túlzott mértékben nem túl egészséges. Lényegében ezzel a mindennapi ténnyel találjuk szemben magunkat, melyet a Disney-nek ismételten csak sikerült szerethető, izgalmas, szórakoztató karakterekkel megspékelnie, mely e mellé az eredeti sztori mellé már csak hab a tortán.
De mégis a film legfőbb aspektusainak számítanak, azok az ötletgazdag karakterlefestések, melyekben tanúi lehetünk, hogy mutatnának az állatok, a mi "bőrünkben" és az ebben rejlő szellemesség miatt válik igazán maradandóvá a mozi. Elvégre ki ne akarna látni, fagylaltárus elefántot, "oroszlánszívű" polgármestert, edző hörcsögöket, maffiózó cickányokat, öltönyös rókákat, lajhár ügyintézőket, jegesmedve testőröket és még sorolhatnám a megannyi, ilyen jellegű Zootrpolisi lakost?
Ez a film minden bizonnyal nem csak kicsiket, de a nagyobbakat is le fogja dönteni a lábairól, ugyanis minden megvan benne, aminek egy blockbusterben lennie kell: lehengerlő látvány, elsőrangú forgatókönyv, valamint a leghumorosabb figurák kifogyhatatlan kincsestára, melynek eredménye egy fölöttébb üdítő szórakozás...az egyetlen, de el nem felejtendő tanácsom viszont a következő:-Semmiképpen ne álljunk be egy lajhárhoz jegyet venni a mozipénztárnál...
IMDB: 8,3
