Spotlight-Egy nyomozás részletei

(Kinek pap, kinek ördög)

  

   Tom McCarty neve két filmhez is köthető az elmúlt évből (2015), ebből az egyik a megemlítésre sem méltó, Adam Sandler által ismételten csak elbarmolt Cipőbűvölő, míg a másik a mesteri munkaként számon tartott, felkavaró és izgalmas Spotlight című alkotás, mely nem csak a nézőközönséget, de a kritikusokat is levette a lábáról, az Oscar-díjról már nem is beszélve.

   Az igaz történések ihlette film sztorija nem más mint, hogy a Boston Globe nevű folyóirat új főszerkesztőt kap (Liev Schreiber), ő pedig arra kéri a munkatársait, hogy nyomozzanak egy régebbi ügyben, mely egy pap által molesztált fiúról szól. Egy kis csapat munkához is lát (ez a Spotlight) és lelkességüknek hála, elképesztő dolgokra derítenek fényt, valamint olyan eltussolt iratokat hoznak nyilvánosságra, mely nem csak a várost, de az egész világot is megrázza. Kiderül ugyanis, hogy nem egy, hanem több száz ilyen gyermeknek volt része efféle "kalandokban". "

    Az az érdekes ezekben az igaz történeteken alapuló filmekben, hogy gyakran rávilágítanak, vagy előhúznak a tarsolyból egy olyan témát/problémát, melynek azon kívül, hogy van mondanivalója, rendkívül elgondolkodtató "hatása" is van. Ami számomra igen szembetűnő volt, az a filmbéli karakterekre jellemző szakmai elhivatottság. Tényleg üdítő érzés volt látni, ahogyan a csapat lelkes, áldozatos munkával véghezviszi azt, amit senki más nem mert, mindezt igazságért és azért, hogy az emberek igazi híreket kapjanak. Ebből is látszik mennyit változott a világ. Most sajna efféle elszánt újságírókból kevés adatik (tisztelet a kivételnek), sőt lényegében azzal vannak tele a médiumok, hogy Kim Kardashian hány gombócos fagylaltot nyal éppen a Karib-térségben. 

    A fent említettek bemutatása mellett természetesen a fő téma az, ami megadja a löketet a filmnek, ez pedig nem más mint a molesztálás. Maga a tematika is kényes, elvégre egy ember sem álmodozik effélékről, pláne nem a gyerekes családok szülei, de erre még rátesz egy lapáttal az, akik csinálják mindezen becstelen tetteket. Papok. Olyan személyek, akik össze-adták aput meg anyut, megáldották minden évben a húsvéti kosarakat, és hétvégenként boros kenyeret tettek az ajkunkra. Nos, ezen szerencsétlen kölyköknek más került az ajkukra...
   Nekem a film teljesen átformálta a gondolkodásmódomat, ugyanis egy dologra nagyon felhívta a figyelmem: teljesen mindegy milyen emberről van szó, megvan benne a rosszra való hajlam.

   

Senki ne higgye, hogy az alkotás akciódús scénáktól fog hemzsegni, ez a film teljesen másképp kezeli az izgalmi faktorokat. Az első perctől részesei lehetünk a történéseknek, a végére pedig szinte teljesen átszellemülünk,-mi is azokat az érzelmeket éljük át, amit a szereplők. Eleinte láthatjuk, ahogy a már molesztált gyermekekből felnőtté vált, lelkileg teljesen alulmaradt karakterek miképp mesélnek ezekről borzalmas, visszataszító "élményekről", ezzel nem csak visszataszító érzést, de nyomasztó hangulatot is teremtve. Ahogy egyre több titkos, burkolt információ tulajdonába jutunk, úgy válik a kép egyre zavarosabbá, mi magunknak kell összeraknunk a már meglévő darabokat, a szövevényes szálak rendkívül izgalmassá teszik mindezt. Sőt a végére már annyira bevon a sztori, hogy konkrétan én magam is szörnyülködve néztem ezeket az álszent embereket, akikről habár már a film eleje óta lehetett tudni, hogy bűnösök, mégsem volt elég bizonyíték a vádemelésre, így mikorra végre minden letisztul, üdítő érzés fellélegezni és azt mondani magunkban, hogy: "Többé már nem papoltok. Semmiről."

     Összegezve egy olyan rendkívüli alkotásról van szó, mely valamily' módon nyomot hagy az emberekben (vallásosakban és ateistákban egyaránt), így bátran merem ajánlani, hiszen a lehengerlő színészek (két nomináció is született az alakítások végett), a fantasztikus igaz sztori garantált élményt nyújt minden effélére kíváncsi nézőnek.

ÁMEN...

(A képen a Spotlight egyik írója Mark Rezendes és az őt alakító Mark Ruffalo)

IMDB:   8,1

Rotten Tomatoes:  96%

   
Előzetes link:
https://www.youtube.com/watch?v=_yJne0ZybaA

Sicario

("Gyilkossági gyorstalpaló" Benicio Del Toro-val)

  Denis Villeneuve legújabb filmje egy zseniális kézikönyv arról, mi is zajlik "ott".-Hogy pontosan hol is van az az "ott"?-Nem máshol, mint ahol a kegyetlen, brutalitásban határt nem ismerő erőszak mindennapos, a korruptság szinte elfogadott, a drogkartellek pedig olyan mennyiségben vannak jelen, mint nálunk a kis ABC-k. Ez néven nevezve: Mexikó.

  A túszmentésre specializálódott FBI-os Kate Macer (Emily Blunt), egy balul elsült bevetés után, egy ismeretlen célú, elit katonai alakulat munkálataiba szövődik, akik életüket nem féltve próbálják, ha kell fegyverrel megállítani az embertelen módszerekre szakosodott Diaz-klánt, melynek tagjai bizony az emberrabláson és a drogcsempészeten kívül a véres kimenetelű barbárkodáshoz is értenek. Minden lehetőség adott az illetettek lebuktatására, ám a két titokzatos és rejtélyes motivációjú ügynök: a kolumbiai bérgyilkos Alejandro (Benicio Del Toro) és a kőszívű Matt (Josh Brolin), valamint a jogilag rendkívül bonyolult ügy csak nehezíti a munka véghezvitelét, olyannyira, hogy egy ilyen alvilági küzdelemben, lehetetlen tiszta kézzel teljesíteni a küldetést.

   És bizony ilyen világban élünk. Mindenki hall ezekről a mocskokról és a velük járó szintén csak elbírálandó tettekről, de lemerném fogadni, hogy senki sem tudja elképzelni, milyen is ez a való világban...ezt mutatja be a film. Döbbenetes és lelkileg megterhelő felfogni mindazt, amit az alkotás közölni akar. Maga a tény is elgondolkodtató, hogy amint kihull a sorból egy drogbáró, rögtön felváltja őt kettő, ezzel egy örök körforgást képviselve, melynek voltak, vannak, és lesznek áldozatai. Éppen ezért megrázó az, ahogyan a készítők vászonra vitték mindezen borzalmakat. Nem kímélnek minket, minden ami egy vérbeli thrillerhez kell, itt megtalálható: rothadó hullák, őrült gyilkosok, ketyegő bombák, éjszakai bevetés, offenzív kihallgatások, a végig jelenlévő feszültség, na meg a rendkívüli realisztikusság. Ezek összessége adja a nyomasztó hangulatot is.

   A karakterek már csak fele ennyire kidolgozottak. Nincs is konkrét hős-habár Emily Blunt-ot próbálták középpontba állítani-ráadásul a filmben jelenlévő szereplőkkel is elég nehéz azonosulni. Sablonosságuk miatt nincs semmi vonzó bennük (kivételt élvez Blunt a szépségéért), egyszerűen egy bosszúszomjas szamurájért, egy ma született bárány jellegű idealista hölgyért, na meg egy ismételten csak seggfej módon viselkedő, körszakállú figuráért képtelen voltam izgulni, és habár a színészek ezeket a  karaktereket jól hozzák (Del Toro komorsága egyenesen fantasztikus), nincs úgy semmi, amin keresztül beleélhetnénk magunkat a filmbe. Még szerencse, hogy mindezt, a precízen kivitelezett akciójelenetek, a perfekt légi felvételek, a nyomasztó zene feltudja húzni egy élvezhetőbb szintre.

  Összegezve, a film az emészthetősége miatt leginkább az idősebb korosztályú nézőközönséget célozza meg, de bárki, aki szereti a kiszámíthatatlan, realista jellegű thriller alkotásokat, az ezt is élvezni fogja.

Egy a lényeg: Ne húzz ujjat Benicio Del Toro-val, mert a végén még  meghúzza a ravaszt...!

IMDB:   7,7

Rotten Tomatoes:   93%

Előzetes link:

https://www.youtube.com/watch?v=-YHnxXYRWGg