Love the Coopers
-Káosz karácsonyra-
(Avagy a több generációs ünnepi bejgli evés)
Hollywood minden évben piacra dob, minimum két karácsonyi filmet, már csak a szokás hatalmáért . Na meg persze, azért, hogy hátha végre le tudják taszítani a trónról, azt a szinte már kultúrává vállt filmet, melyet minden évben sugároznak nálunk is 24.-én (Reszkessetek betörők).
Kevin kalandjai után a legsikeresebb a Grincs című film lett. De mégis vajon mitől lesznek karácsonyi témájú filmek felkapottak?-Egyértelműen attól, hogy egyáltalán nem hétköznapi a története. Mi is történne akkor, ha az egész sztori annyi lenne, hogy nagypapa meg nagymama hozzák a halászlét, a középkorúak kaszinótojást esznek, miközben tojáslikőrrel koccintgatnak, a gyerekek meg két másodperc alatt felszakítanak mindent, amit a "Jézuska" több órán át becsomagolt... Igen, én sem ülnék be egy ilyen cselekményszálú filmre. De mégis megettem, és beültem egy hasonlóra.
Kezdjük is rögtön azzal, hogy a filmünk rendezőjének ez már nem az első ünnepi témakörű alkotása. Ez alapesetben jót jelenthet, ám ha azt nézzük, hogy legutóbbi, karácsonyra szánt,"Télbratyó"-nak elkeresztelt filmjét mennyire lehúzták, és még a konyhára sem hozott túl sokat, kicsit visszaeshet a bizalomszintünk. Tehát reméljük, hogy kijavította az abban lévő hibáit és egy jobb filmmel rukkolt elő. Nézzük is meg. Következik a Káosz Karácsonyra.
Az egész családdal ültem be a moziba, gondoltuk hátha még egyszer felidézhetjük az ünnepi hangulatot. Az igazat megvallva szerintem mindnyájunk közül én jöttem ki legboldogabban a filmről. Ugyanis minden hibája ellenére, kellemesen csalódtam.
A fő probléma az, hogy az előzetes alapján úgy tűnhet, hogy magát a filmet a vígjáték műfaj szövi át. És ha csak e miatt ülnek be egyesek a mozira, lehet, hogy csalódottan jönnének majd ki. Ha ez alapján ítélném meg a filmet, én is azt mondanám, hogy ez egy közepes szintet tudott csak nyújtani. És ezt is gondoltam, egészen a cselekményszál egy harmadáig. Onnantól kezdve viszont megpróbáltam nem CSAK komédiaként, hanem családi drámaként is kezelni a filmet. És így már elárulom sokkal megnyerőbb lett számomra.
A fent említett vígjáték alaptétel, azért is fontos, mert tényleg nem e miatt működik a film. Igaz, szórakoztat párszor, mert igenis vannak viccnek szánt poénok, ám az igazi humor forrását mégis a hétköznapiasság teszi. És bevallom, néha sokkal szívesebben mosolyogtam el egy szereplő grimaszán ( John Goodman arcát még Chaplin is megirigyelné) mint egy szellemesnek szánt megjegyzésen. Aminek különösen örültem, hogy nem egy böfögős-hányós-fingós filmmé sikeredett, melyet alapjáraton, ha a film címét nézzük, elképzelhetőnek gondoltam volna. De nem lett, maradott a szerény, megmosolyogtatni való humornál. És épp emiatt, erősödött a cselekményszál.
A film kezdetén szépen-lassan találkozhatunk az összes szereplővel, és el kell mondjam a karakterek bemutatása nagyon ötletes lett. Minden egyéniségnek jutott az "élet montázsából" egy-egy jelenet, és emiatt igazán jól megismerhetjük őket, az alkotás közepére minimum egy karakterrel biztos, hogy tudunk azonosulni, vagy legalább is rá ismerhetünk néhány rossz, vagy éppen jó tulajdonságunkra (igaz, néhányszor elvesztettem a családfa vonalát). Mindenesetre a vágónak is jár a plusz pont. Szép operatőri munka.
Azt azért megemlíteném, hogy Hollywood-i szokáshoz mérten itt is vannak hibák. Van, hogy a vontatott, minden bőrt lehúzó monológok teljesen feleslegesek, és van, hogy teljesen bugyuta történésekkel megy tovább a történet. Ez egy kicsit szerintem ront alap nézeten, de mégnem jut el arra a szintre, hogy ne lehetne élvezni.
Ugyanis a zene valami lehengerlő. Zseniális válogatás, olyan zeneszámokból, amiket érthetetlen módon nem is ismerünk (lent lesz egy link, azon megtekinthetőek a filmzenék). De tényleg, engem roppant lenyűgözött, hogy egy-két jelenetben annyira fel tudta dobni a hangulatot. Volt, hogy rendesen felkavart.
De ami mégis mindent visz, az a szereplők példátlan hitelessége. A legkiemelkedőbb alakításokat viszont mégis csakaz idősebb színészek nyújtották. Egy ponton igazán megindító érzelmeket tápláltak belém. John Goodman, Diane Keaton, Alan Arkin tényleg, mint mindig elsőrangúak.
A narrátort értékelve csak azt tudom mondani, hogy szerencsére csak ott van jelen, ahol szükség is van rá.
A köztük lévő párbeszédekben pedig az az elismerés, hogy nem szennyezték be mindennapi káromkodásokkal. Belőlem ezért is hozták elő leginkább elő a karácsonyi hangulatot (na meg persze, mert láttam benne HAVAT!!!).
Amit problémaként hoznék fel, az mégiscsak az, hogy ezt a filmet nem karácsonykor, hanem előtte kellett volna bemutatni. Én értem, hogy a Star Wars mellett nem ültek volna be túl sokan, de így utána már nincs meg az az igazi hangulat (ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs), és ezt nagyon sajnálom benne.
Összességiben, egy jó utó hangulatot adó, aranyos családi dráma-komédiát kapunk, melyben szerintem azon kívül, hogy kissé sablonos, nincsenek benne, nagybetűs hibák. (De még egyszer mondom, ha kifejezetten vígjátékot szeretnénk megnézni, másra menjünk.) Én a héten már kétszer is megnéztem moziban, és el kell mondjam, érthetetlenül másodjára sokkal jobban élveztem, mint először...lehet hogy hamarosan ideje lenne cserélni az RTL Club karácsonyi műsorprogramját....Vau, Vau....
Kellemes ünnepeket!
.png)
