Deadpool
(Avagy a "gyilkos" humorú szájhős)
A Fox dolgozói nagy fába vágták a fejszéjüket. Ugyanis egy olyan merész filmmel rukkoltak elő, mely vagy bukik vagy óriási sikert arat. A siker elérésének érdekében garanciaként közrejátszhatott, hogy egy közkedvelt Marvel szuperhőst visznek vászonra, ám a stílus, amellyel a karakter történetét megjelenítik, cseppet sem jelenthetett akkora megnyugvást a téren, hogy mennyire lesznek befogadóak a nézők.
Ez cseppet sem egy szokványos szuperhős film, már ha az elmúlt idők ilyen zsánerben bemutatott mozijait nézzük. Durva, erőszakos, gúnyolódó, káromkodó egy film ez, mondhatni nem túlságosan gyerekbarát (attól eltekintve, hogy a főhősnek Hello Kitty-s táskája van), nem véletlenül kapta meg Amerikában az R-korhatáros besorolást, mely ugyebár a (kis)kamaszok teljes körű kizárást jelenti. Szerencsére hazánkban "csak" 16-os karikát kapott, ( nálunk nem is nézik olyan szigorúan), mindenesetre beültem rá. És el kell, hogy mondjam a végeredmény maga a felhőtlen szórakozás.
Nem véletlenül vállalták be a készítők ezt a cseppet sem anti-agresszív előadásmódot, ugyanis bizonyára felismerték, hogy a sok évnyi törünk-zúzunk, robbantunk, robotokkal táncolunk filmek sokaságából ki kell törni, és el kell, hogy mondjam jól tették. Már a Bosszúállók 2 sem nyújtott nekem akkora élvezetet, mint például az első része, és szerintem ezzel sokan így vannak. Ugyanis bárhogy is nézzük, a látvány már nem elég, és a "Néhai bárány" jellegű poénok sem teszik sokkal szórakoztatóbbá az ilyen jellegű filmeket.
Így tehát nagyon is jó ötlet volt, hogy megismertették velünk ezt a karaktert, mert egy teljesen új érzést adott számomra és véleményem szerint a legtöbb nézőnek is a szuperhősös filmek terén.
A Deadpool külön érdekessége, hogy ugyebár a karakter áttöri a "negyedik falat"(=a szereplő tud róla, hogy egy filmben van, kiszól a nézőtérre), és ami még jobb az egészben, hogy ezt megfelelő mértékben használja fel. Lehetett volna ez egy afféle megnyilvánulása a mozinak, mint egy "Dóra a felfedező" résznek, tehát szinte folyamatosan is beszélhetett volna hozzánk, de nem tette, és ezzel tökéletesen kicentizte azt a szórakoztatási határt, ahol még kellemes élményeket szerezhetünk, sőt az igazán váratlan kiszólásokkal és beszédjelleggel teljesen közeli "kapcsolatot" teremt a nézőkkel.
A laza stílust, melyet a film diktál, a pofás beszólások, a badass zenék és nézőpontok növelik, de az biztos, hogy a főműsort maga a főszereplő Deadpool szolgálja.
A szóhasználatával, a szinte már South park jellegű őszinteségével, a különböző filmek, személyek kifigurázó ironizálásával, de leginkább maga a karakter összetett jellemének bemutatásával, egy olyan komplett hőst kapunk, aki valamelyik adottságával, legyen az az ereje, vagy a humora biztosan belopja magát a szívünkbe (szemünket könny, vakbelünket leállíthatatlan röhögés lepi el).
A film akciójeleneteit nézve pedig éppen, azért kapunk újat, mivel a realisztikussága(ezzel arra célzok, hogy ha valakit fejen lőnek, az igen is vérezni fog) mellett nem fél bemutatni, vagy megriadni semmiféle obszcén, vagy éppen brutalitást tartalmazó résztől sem.
A másik fontos tapasztalat, hogy a játékidő szinte nyúlfaroknyinak tűnhet, melynek okát abban látom, hogy maga a cselekményszál párhuzamosan vonul előre az eredetsztorival, így kissé hamiskás képet alkotva magának a központi történet idejének a lejátszódásáról (mondhatni elvesztjük az időérzékünket).
Végezetül azzal zárnám mondandómat, hogy erre a mozira már csak a Marvel atyjának, Stan Lee-nek a cameojáért is megérte beülni, de természetesen a fő attrakciót a szarkasztikus humorú Deadpool szolgálja, és ezek után bátran merem állítani, hogy ez az elmúlt évek egyik legjobb szuperhős filmje...Egy utó tanácsot azért had adjak: -Amennyiben moziban néznétek, előtte mindenféleképpen próbáljatok meg olyan taxit hívni, amelynek indiai a sofőrje...
IMDB: 8,5
