Az U.N.C.L.E. embere
(Avagy film, a hidegháborús James Bondokról)
Lazaság, elegancia, flashback. Igazából ezzel a három szóval elmondtam mindent Guy Ritchie munkásságáról. Egyedi alkotásai, melyet az ütős sztori, az alapos karakterépítések és természetesen az utánozhatatlan rendezői kézsége erősít, mi másra is tudna ösztökélni minket mint, hogy teljes egészünkben átadjuk magunkat filmjeinek. Habár legújabb hidegháborús műve nem karrierje csúcspontja, még így is kitűnik az álomgyár mozijainak sokaságából.
A sztori eredetisége a rendező előbbi tevékenységeit tekintve nem igazán kapott annyi kidolgozottságot, mint például a Sherlock Holmes filmjei, lényegében a csapból is kifolyó kémek ügyei-bajai elevenítődnek meg a vásznon.
Természetesen ha nem Guy Ritchie lenne a rendező, legyintenék a filmre, ugyanis egy sokadik titkosügynökösdi, már nem igazán tud lázba hozni, pláne ha megint csak vodkaivó oroszok, fésült amerikaiak és szőke nácik szerepeltetésének szintjét éri el, de ha már garancia "sújtja" az alkotást, a készítők miért ne használhatták volna ki.
A humorral fűszerezett intelligenciánál, melyet az elegáns kosztümök és részletek nyújtanak a lehengerlő szépségű tájak , valamint az orgiát keltő soundtrack közepette, megkérdőjelezzük magunkban van-e jogunk bármi egyebet kérni. Nem, de még így is kapunk.
Alicia Vikander szépsége az irigykedő hölgyek mellett még a férfiaknak is feltűnik, persze ez nem jelenti az, hogy ő az egyetlen értékelhető szereplő az egész történetben. A mesterien kidolgozott karakterjellemek ismételten a művet erősítik, melynek véghezvitelének elérésében résztvevő színészek nevét hadd ne soroljam fel, elég legyen annyi, hogy élvezhető.
A megfelelő hangulatteremtés eléréséhez, mi mást is sorakoztathatott volna fel a film ezen nagy formaiságú szereplők mellett, mint a flashback szerű sztoriépítést. Egyeseknek lehet, hogy nem jön be, én mindenesetre azt vallom, hogy a szemfényvesztés szerű mozzanatok itt szinte már a fenomenális határ legfelső lépcsőfokát súrolják, ez a fajta visszavezetett cselekmény ugyanis számomra egészen újszerű volt, lényegében csak erre építkezik a film, mely lebilincselően mutatja be újra, szóról szóra az olykor, amolyan balladai homályba burkolt történéseket, így bárhogy is legyen, az alkotás mindenki számára tartogat meglepetéseket.
Az egyedi szóval fémjelzett akciójelenetek maga a megtestesült gyönyör. Itt nem a robbantgatásokon, a fegyverek nagyságán van a hangsúly (még akkor sem, ha igazából a kor, melyben vagyunk, lényegéből ebből áll), sokkal inkább eltérő mechanikai tárgyakkal (egy autós-hajós üldözés) próbálja elérni ezt a hatást. A végeredményt tekintve pedig mondhatom, hogy nem csak próbálta.
Összegezve, azon hiba ellenére, hogy gyakran túlzó egy-két rész, egy felüdítő, elegáns filmecskévé sikeredett megspékelve laza-történelmi humorral, melyben mindenki talál magának némi hangulat fokozó tartalmat.
Csak aztán vigyázzunk a tömegközlekedési eszközökön, nehogy villamosszékbe kerüljünk...
IMDB: 7,3
A sztori eredetisége a rendező előbbi tevékenységeit tekintve nem igazán kapott annyi kidolgozottságot, mint például a Sherlock Holmes filmjei, lényegében a csapból is kifolyó kémek ügyei-bajai elevenítődnek meg a vásznon.
Természetesen ha nem Guy Ritchie lenne a rendező, legyintenék a filmre, ugyanis egy sokadik titkosügynökösdi, már nem igazán tud lázba hozni, pláne ha megint csak vodkaivó oroszok, fésült amerikaiak és szőke nácik szerepeltetésének szintjét éri el, de ha már garancia "sújtja" az alkotást, a készítők miért ne használhatták volna ki.
A humorral fűszerezett intelligenciánál, melyet az elegáns kosztümök és részletek nyújtanak a lehengerlő szépségű tájak , valamint az orgiát keltő soundtrack közepette, megkérdőjelezzük magunkban van-e jogunk bármi egyebet kérni. Nem, de még így is kapunk.
Alicia Vikander szépsége az irigykedő hölgyek mellett még a férfiaknak is feltűnik, persze ez nem jelenti az, hogy ő az egyetlen értékelhető szereplő az egész történetben. A mesterien kidolgozott karakterjellemek ismételten a művet erősítik, melynek véghezvitelének elérésében résztvevő színészek nevét hadd ne soroljam fel, elég legyen annyi, hogy élvezhető.
Az egyedi szóval fémjelzett akciójelenetek maga a megtestesült gyönyör. Itt nem a robbantgatásokon, a fegyverek nagyságán van a hangsúly (még akkor sem, ha igazából a kor, melyben vagyunk, lényegéből ebből áll), sokkal inkább eltérő mechanikai tárgyakkal (egy autós-hajós üldözés) próbálja elérni ezt a hatást. A végeredményt tekintve pedig mondhatom, hogy nem csak próbálta.
Összegezve, azon hiba ellenére, hogy gyakran túlzó egy-két rész, egy felüdítő, elegáns filmecskévé sikeredett megspékelve laza-történelmi humorral, melyben mindenki talál magának némi hangulat fokozó tartalmat.
Csak aztán vigyázzunk a tömegközlekedési eszközökön, nehogy villamosszékbe kerüljünk...
IMDB: 7,3
