Az Ajándék

(Avagy a film, amely mindenki számára meglepetés lesz)

Az év thrillere,  ez a jelző fut át szerintem minden egyes néző fejében. Ugyanis kétségkívül zseniális. Olyan témát boncolgat, mely annyira ritka számban fordul ma már elő a filmvásznon, pedig olyan hétköznapi cselekedetek sorozataiból áll, melyeket magunkban feldolgozva, hogyha  belenézünk saját múltunkba, elfog minket a hátborzongatóság. 

A történet: Robyn és Simon beköltöznek egy új kertvárosi házba azzal a céllal, hogy újra kezdhessék életüket. Egyik nap, egy áruházban összefutnak egy első látszatra idegennel, Simon egyik régebbi iskolatársával: Gordon Mosley-val. A közös múlt pedig olyan történéseket hoz a hétköznapjaikba, hogy a végére már a titkok sem maradhatnak lakatolva.

A filmet jegyző, forgatókönyvíró és egyben egyik főszerepet is játszó Joel Edgerton nevét valamilyen formában biztosan hallani fogjuk az elkövetkezendő időkben. Ugyanis minden egyes feladatát könnyedén és profin megcsinálta. Rendezőként, olyan mintha erre született volna, a forgatókönyvet meg annyira hitelesen preferálta, hogy kész megkönnyebbülés volt látni, hogy még mindig lehet újat bemutatni. Frissen, könnyen mutatja be a kezdeteket ám, ahogy bonyodalmat  kap a film, az izgulás, a kérdések és az együttérzés felbolygatja a lelki világunkat. Nem horror, nem psziho, hanem egy vérbeli thriller. A tipikus egyszerűségtől való félelem, valamint a tény, hogy a múlt útjai sosem vesztik el jelentőségüket. Nagyszerűen használja a bizalom megkérdőjelezését, mely  egyébként olyannyira jelen van a filmben, hogy teljesen összezavarodsz. A végére nem tudod ki a jó és ki a gonosz, kinek kell szurkolni, az eleinte rossznak gondoltat sajnálgatod, a jót pedig szidod, szóval teljes zavar a film végére, melynek elhitetése példás. A zene fantasztikus és igazán lenyűgöző élmény, hogy a hangok befolyásolnak minket talán leginkább egyes jelenetekben. Habár csak három főkaraktert tudnék megemlíteni, az ő bemutatásuk rendkívül kidolgozott szóval a megismerésük miatt az egyikkel biztosan tudunk azonosulni.

Lássuk hát őket:

Jason Bateman rendkívüli meglepetés. Egy újabb, komolyabb arcát mutathatta meg, mely teljesen az ő fizikai arculatára vall, ezért tökéletes választás lett Simon szerepére. Minden egyes megmozdulása tartalmaz valami hazugságot, melyet a hitelesség csak fokoz. Megállja a filmbéli feladatainak teljesítését, ugyanis ha kell nevettet, ha kell idegesít, vagy akár sajnáltató érzést is kikönyörög belőlünk.

           

 Rebecca Hall számomra egy új filmcsillag képében jelenik majd meg mostantól örökre, ha hallom a nevét, ugyanis ő veszi át a feszültség levezetését, melyet kiváló színészi játékával és együtt érző pillantásaival fenomenálisnak mondanék. Rendkívüli tehetség, aki kiállta a próbát, e igencsak nagy lélegzet vételű film kapcsán is.

          

 Na de lássuk a film atyját és észbontó "Golyós Gordo"-nkat, Joel Edgertont. Elsőrangú játéka utánozhatatlan, ugyanis hajmeresztően perfectál. Egyszerűen annyi érzést tud átadni, hogy az már parádés. A szerepe vérfagyasztó és közben érzelmes is, rendkívülien játsza el a kétszínű, sebezhető, elkeseredett "GLS ajándék futár szolgálatát" . A filmbéli szerepe tényleg elgondolkodtató, ugyanis ha elrontjuk egy ember életét valószínű, hogy habár próbálja újrakezdeni, ha a másik felet nem nagyon érdekli ez a fajta hozzáállás, akkor csak a bosszú maradt. És ezt kifogástalanul, átérezhetően eljátszotta.

       

 Összességiben ez egy sokatmondó, rendkívüli alkotás, melynek a tanulságát mindenki maga vonja le. Moziban elég erős komfortot ad, szóval szerintem ott érdemes megtekinteni. De előtte jobb ha elsimítjátok befejezetlen múltbéli szálaitokat....

IMDB: 7,6

Előzetes link:
https://www.youtube.com/watch?v=V7P3CQRqH0s

 Ted 2

 (Avagy a film, amely után Micimackó már nem menő)

 Az már az első film kapcsán kiderült, hogy ez a mackó tud valamit. Nem is értem miért nem lett "Stand-up Comedy-s". A dumái makulátlanul eredetiek és felejthetetlenek, így valamit  biztos viszünk haza a mozi után. Persze gondolom, már a kép alapján is egyértelművé vált, hogy a külleme nem túl példamutató, így hősként inkább válasszuk a szomszéd bácsit, csak  ne őt. 

Az biztos, hogy az első rész 2012 legjobb vígjátékává sikeredett, de vajon ez milyen magasra tette a lécet?

A történet lényegében, hogy a mackókat többet nem hozzuk összeköttetésbe Róbert Gidával, sokkal inkább egy nagy keblű szőke pláza "cicával", akihez hozzámegy, majd gyereket akarnak. Persze egy mocskos szájú plüssmacinak lehetetlen, hogy gyereke legyen, így inkább szájbarágósan kézbe veszik a "B" tervet: egy spermabankot, és itt jön a képbe Ted legjobb barátja, John Bennett is...És ebből valahogyan elkezdd kibontakozni  a bonyodalom, melynek témája az egyenjogúság, a szabadság, a Comic Coon és egy ügyvédnő.

 És szerintem már ebből a pár soros bevezetőből is látszik, hogy az USA tojik mindenre.

   Egyértelmű, hogy nem egy művészfilm és a mondanivalója is a nullával egyenlő, valamint a reális kategóriába sem sorolnám, de ez van. Az emberek veszik a hülyeséget, mint anno a zsákbamacskát.

   Nos a 2012-es rész bevétele alapján egyértelművé vált, hogy az emberek nagyja "vonzódik" a perverz, olykor politizáló, rasszista , szadista poénokhoz, melyeknek humorforrását fokozza, hogy egy ártatlannak látszó mackó szájából hangzanak, aki füvezik és alkoholizál(és nem mellesleg szexualizál).

    Ami bosszantott a film kapcsán, hogy sokszor éreztem úgy, vannak motívumok, melyeket csak az amerikaiak értenek. És ez nagy gyakorisággal eléggé zavaró, de mi csak mosolygunk, mert miért ne, Ted szájából hangzott.

Ezenkívül volt pár jelenet, mely inkább csak azért fogott meg, mert ultra hülyeség vagy undorító/gusztustalan és cseppet sem azért, mert vicces.

De lássuk a szereplőgárdát:

   Seth McFarlane még mindig kitűnően ért a szórakoztatáshoz, hangja most is nagyon karakteres és most a technikának köszönhetően sokkal több érzelmet tudott átadni (kár hogy alig jött át valami).

   Mark Wahlberg, megint el tudja játszani az érzelmes, nagytestű "villámtesót" , aki bármit megtesz barátjáért. Nem mondanám kitűnő alakításnak azt, amit ő csinál, de ő mégis csak hús vér.

    Akihez leginkább illett a szerepe és ez nagyban játszott abban, hogy kifejezetten a személyiségéhez írták a karaktere tulajdonságait, az nem más mint Amanda Seyfried. Rendkívül jól állt neki a laza, füvező ügyvédnő szerep és sokszor a testi adottságaiból leginkább a szemét használták fel. De számomra ő akkor is nagy meglepetés volt.

    Bár ez a Ted-es epizód is bejött az embereknek, a realizációja  nem biztos, hogy megfelelő volt, így még kérdéses jöhet-e egy harmadik mackós kaland. Ezt mutatják a statisztikák is. Bár az első részt 50 millió dollárból forgatták és 323 millió dollár jött be a kasszáknál, a mostanit 68 millából csinálták és eddig csak 127,5 milliót kaszáltak vele.

    Mindenesetre, ezt a filmet azoknak ajánlom, akik megfáztak és betegen feküdnek otthon az ágyukban, mert biztosíthatom őket: Ted-nél nagyobb beteg nincs. És ezt a Ted 2-ben is bebizonyította...

IMDB: 6,6   

Előzetes link:
https://www.youtube.com/watch?v=LY_SQ8tzfuk

Agymanók

  (Avagy a Pixar pszichológiai könyve)

 Ez egy gyerekfilm. Ezt hallani mindenütt. Kisgyermekes családok beülnek a filmre, mert látják, hogy animációs, valamint a fiatal korúaknak gyártott filmeket is jegyző Pixar stúdió legújabb szüleményeként jelent meg. Ez eddig teljesen rendben van. Lemegy a film, friss teltséggel mindenki kijön a moziból és azt lehet észre venni, hogy minden család elkezd tanulságokról meg empátiai kérdésről beszélni a fiatal mit sem értő gyerekeknek, akik teljesen úgy gondolják, hogy ugyan annyi mondanivalója van ennek filmnek, mint egy "Thomas a gőzmozdony" résznek. Pedig nem így van, sokkal többet mondd ez a film, mint hinnénk.

Magát a történetet is nagyon ésszerűen kapcsolják hozzá a tényekhez, mint például, hogy kamaszkorban alakul ki legjobban a jellemünk, ebben az időszakban figyelhetőek meg a hormon változások, melyek nagy kihatással vannak ránk és környezetünkre.

A sztori: Riley boldogan éli mindennapi életét családjával és barátaival, ám apja munkát kap San Francisco-ban, így el kell hagyniuk az otthonukat. A kamaszodó lánynak hiányoznak a játszó és sport társai, valamint úgy érzi minden amije volt, most elveszett. Riley-ra is, mint minden emberre az érzelmei hatnak, akik ott élnek az agyában. Ezek az apró manók próbálják átvezetni őt a mindennapi nehézségein. Ám kitör a káosz és mindegyik érzelem összevetekedik a másikkal, amiatt, hogy miként kéne cselekednie. Közben Riley egyre keserűbb, és minden derűből kezd kifogyni miközben egyre inkább eluralkodik rajta a bánat.

A film egy nagyon komoly, fontos témába van burkolva, ezek pedig pszichológiai alapúak, melyeket a fiatalok nem igazán tudnak kiszőni belőle. Fontos miként gondolkodunk, mert ezek a parányi gondolat szövevények határozzák meg cselekedeteinket és, hogy milyen irányba terelik életünket. A film nagy előnye, hogy eszméletesen érzelmes és olyan ötletesen ábrázolja az agyat és az emlékeket, hogy szinte már elhisszük, hogy tényleg ilyen a felépítése a miénknek is.

A film a szokott karakter bemutatós résszel kezd, az agymanóktól, egészen Riley legjobb barátjáig. Aztán szépen lassan beindul a történet, párhuzamot állítva elme és valóság között és ez rendkívül izgalmas, érdekfeszítővé teszi a jeleneteket-sosem unatkozunk. Bemutatja a képzeletbeli világot, a főérzelmeket, köztük Derűt, Bánatot, Majrét, Undort és Haragot és habár kulcsfontosságú jelentőségű jeleneteket szán nekik, ezt humorral beburkolva elrejti, melyet csak azok érthetnek meg, akik már jobban ''felkészültek”, ki tudják szőni a lényeget ezekből a részekből.

Én megkockáztatnám, hogy ez a valaha volt legjobb animációs script-é sikeredett, ugyanis nem szokásom a gyermekfilmeken elkönnyezni, de a végén már annyira lehet izgulni Riley sorsáért, hogy az szinte már kiborító és ettől beindulnak a saját érzelmeink (Igyekeztem nem szipogni-hüppögni, nehogy az összes gyerek engem bámuljon a film végére). A garanciát pedig növeli még a Michael Giacchino zseniális muzsikája.

A szinkronhangok tökéletesen meg lettek választva, minden színész a megfelelő karaktert kapta.

Az említett látványvilág eget rengetően ötletesen van meganimálva, minden egyes izzenet-mozzanat profi és hihető, melyet bizonyít, hogy mindent egybevéve 175 millió dollár a gyártási költség és úgy látszik nem csak nekem tetszik, ugyanis a film jelenleg 444,2 millió dolláros bevételével sok animációs filmet levert a dobogóról.

Mindenféleképpen érdemes beülni moziba, ugyanis megéri az árát és kapunk annyit pszichológiából, mintha egy adott zsánerű könyvet olvasnánk. Én habár azt vallom ez inkább egy felnőtt film,  a tartalma miatt, kisgyerekeknek is érdemes megnézni, ugyanis a szerethető karakterek közül mindenki talál magának kedvére valót. Aki meg lenézi ezt a filmet, nézzen kicsit magába és legyen DERŰsebb!!!

IMDB:   8,6

Előzetes link:
https://www.youtube.com/watch?v=xBF7cf_lyhw

                               Mortdecai                         

 (Avagy a film, amely csak annyira jó, mint Johnny Depp bajsza)

 Mostanában Johnny barátunk sajna karriere legalját tapossa, ugyanis legutóbbi filmjei szakmai jellegben sem és alakításaiban sem a maximálisat nyújtják, nem úgy mint annak idején (Vegyük például a "Sweeney Todd-ot", vagy a "Karib-tenger kalózai 2-t", na meg az "Én, Pán Péter"-t , melyek az Oscart is  majdnem meghozták neki). Lassacskán viszont az Arany málna díjért is indulhatna.

Nem is magával Depp-el van baj, sokkal inkább a ténnyel, hogy megint az idióta, furcsa, idegesítő karaktert játsza, és be kell valljam néha már, olyan sokat produkál magából, hogy az lehet, egy színházi előadásban megállná a helyét, de itt roppant zavaró. Én úgy vélem egy Jim Carrey-s Dumb-on többet szórakozhatunk, mint Charlie Mortdecai-on. De ez a többi karakterrel sincs másképp. Gwyneth Paltrow itt modellként több mutogatnivalóval szolgált, mint amennyi étékelnivalót játékával. Ewan McGregor játékára leginkább az unalmas szót írnám, ugyanis felettébb elszomorító, hogy ő sem tud nyújtani semmit. Paul Bettany volt talán az, akit mivel elég szűkszavúvá sikerült írni a filmben, jobban koncentrálhatott a mimikai játékára, de azért egyedül ő sem tudta elvinni a filmet. A többieket már meg sem említem.

De a legnagyobb baj szerintem a forgatókönyvvel van. Ugyanis alig tud valami újat felhozni. A több érdektelen romantikus, eredetileg poénsorozathoz írt részek helyett,  tehettek volna bele humoros és intelligens akciórészeket, vagy csavaros jeleneteket, ugyanis  fél óránál le kellett állítanom a filmet, hogy kicsit pihenjek, mivel nem történt enyhén szólva semmi, azonkívül, ahogy Mrs. és Mr. Mortdecai házassága tönkremegy és mit sem érő humortalan nevettetésre írt poénokkal PRÓBÁLNAK röhögőgörcsbe helyezni minket, de sajna ezek csak a mosoly kategóriájáig jutottak el.

Na de most, hogy már letoltam a filmet egészen a  föld alá , ideje némi pozitívumot is előkotorni a tarsolyból.

A karakterek bemutatása ügyesre sikeredtek (bár itt is van hiány).

Amennyire az első 50 percben nem történt lényegében semmi, úgy a film második felében a készítőknek már megjött a kedvük a szórakoztatáshoz. Bár a poénok ekkor sem érték el a kellő szintet, elég erős beszólásokra váltottak át, melyek jól is álltak a karakterekhez és ezeken már, azért néha magasabbra húztam a szám szélét én is. Igazából köszönetet kell hogy mondjak a szinkronhangoknak, ugyanis nélkülük a film tényleg a süllyesztő legalja lenne, de a magyar karakteres hangok kiválóan meg lettek választva.

Az animációk ötletesek és nagyon szépek lettek, ami viszont valóban tényleg ütős lett az a zene. Mark Ronson és Geoff Zanelli nagyon hangulatos és a helyzetekhez odaillő, egyszerre modern-művészi zenét remekeltek, melyek valamivel feljebb húzták a film értékelését.

Néhol megpróbáltak némi történelmet csempészni a cselekményszálba, mely szerintem dicsérendő, hogy izgalmasítani tudták vele a történetet. És meg kell súgnom, azért a fentre írt szalagcímben ott rejlik az igazság, ugyanis az a bajusz viszi el az egész kabarét.

És sajna,  minden összekapart jó rész sem elég ahhoz, hogy ez a film igazán élvezhető legyen, mivel a hiányosságok kiütik még a legütősebb részeket is, és ez igencsak meglátszott a kasszáknál , mert 51,3 millió dollárt buktak, így lényegében senkinek sem érte meg a film leforgatása. Ezt tanusítja még az IMDB pontszám, mely alig szárnyalja túl a közepes kategóriát az 5,4 pontjával, pedig ilyen színészekkel ez  többet is kitudott volna hozni magából.

Nos értékelésem szerint, ezt a filmet csak akkor nézzétek meg ha valamelyik színész igen nagy rajongói, vagy  a könyv szerelmesei vagytok, ugyanis ha egy pihentető vígjátékra számítottatok, igen csak meg lesztek lepve...Egyetlenegy tanulsága a filmnek, hogy ne növesszetek Johnny Depp bajszot...

Azért összeszedtem nektek pár jelenetet a filmből, melyeket azért érdemes kivárni, szóval ha mégis rászánnátok az időt, figyeljetek a további részekre a filmben:

-"Paul Bettany szerelmi élete"

-"Charlie részeg"

-"a tojásos balhé(k)"

-"gyilkos sajt"

-"aukció-->akció"

IMDB:   5,5

Előzetes link:

https://www.youtube.com/watch?v=kT7TBFaT26w