Libabőr
(Avagy hidegrázás testvére...)
Mai filmünk direktora Rob Lettermen, akinek a neve leginkább animációs gyermek mesékhez köthető, összeült Darren Lemke-vel (Turbó, Jack az óriásölő) és együtt elkészítettek egy, amolyan fantasy, családi-vígjáték, horror sablonokat felhasználó filmet, amelynek alapját a világhírű Libabőr könyvsorozat ihlette.
A történet szerint Zach édesanyjával egy kisvárosba költözik, amelynek kimondottan nem örül, ám rögtön átformálódnak érzelmei, ugyanis megismerkedik a gyönyörű és kedves szomszéd lánnyal Hannah-val, akinek apja nem más, mint a Libabőr című bestsellersorozat titokzatos írója R.L.Stine. Stine könyveit sorjára veszik, ám vigyáznia kell a történeteiben megteremtett lényeivel, ugyanis ha nem elég óvatos, ezek a szörnyek kiszabadulnak a könyvekből a való világba, magukkal hozva a káoszt. Zach egy véletlen folytán kiszabadít egy ilyen lényt, és ezzel elkezdődnek a kalandok, főhőseinknek helyre kell hozniuk a maguk okozta hibáikat.
A történet önmagában egész sajátos elemeket tartalmaz, így egy nagyon jó filmmel lenne dolgunk. Kár, hogy a kivitelezésről már nem mondhatom el ugyanezt.
A gond nem azzal van, hogy nem lennének elég jók a színészek, vagy a speciális effektek, vágás, vagy bármi ilyen, sokkal inkább, hogy egy ilyen sztorihoz nem mertek elég bátran ötletelni. A film magában hordozza a Jump-scare vonásokat, valamint a horror legismertebb elemeit, a fő baj viszont az, hogy túl sok van belőlük és, hogy jórészt semmi újjal nem rukkoltak elő. Félre ne értsetek ezeket nagyon összehangoltan és jól megkomponáltan tették bele a filmbe, ám a nézése közbe gyakran támadt olyan érzésem, hogy: -Hmm, ezt már láttam valahol...
Vérfarkas, élő hasbeszélő baba, zombik, kerti törpök, bohóc stb. Ha jobban belegondolunk számtalan olyan alkotást sorolhatnánk fel mi magunk, amikben már szerepeltek ilyenek, ráadásul az imént felsoroltak igen felkapottak mostanában.
Ám most jön az a rész, amikor pont ennek a tényezőnek a pozitív oldalát mutatom be. Lehet, hogy a benne lévő szörnyetegeket mindenki ismeri, sőt talán már unja is őket, ám még kevés filmben/sorozatban mutatták be ezeknek a lényeknek olyas jellegű felhasználását, mikor a humor oldaláról közelítik meg a jellemüket. Ráadásul a szörnyekhez készült hangkeverések néhány helyen kifejezetten szórakoztatóvá sikerültek. Csak úgy, mint a poénok is.
Számomra az igazi meglepetés Jack Black ( a filmben R.L.Stine) volt, játékát ugyanis roppant élvezhetőnek tartottam. Az elmúlt években nem nagyon dicsekedhetett túl jó filmekkel (ha egyáltalán voltak), ám most amolyan "újjáélesztő" alkotásként is eltitulálhatjuk számára ezt a filmet. Rájöttem, hogy tényleg egy kifejezetten szórakoztató színész, akinek titka leginkább abban rejlik, hogy habár a kamerák mindent felnagyítanak, ő ennek ellenére is "arcátlanul" jól használja a gesztikulációit.
Na most visszatérve a kivitelezésre, ami igazán tetszett, hogy ez egy vérig érzelmes film. Megtalálhatjuk benne a szerelmet, a család fontosságát, valamint a kitaszítottság elkeserítő velejáróit, amelyeket legtöbbször habár humorba burkolt párbeszédek eltussolnak, mégis van némi mögöttes tartalmuk.
Összegezve, ha tényleg kicsit többet mertek volna belevinni az alkotók a film adott zsánerének bármely velejáró elemének felhasználásával egy sokkal gondosabban kivitelezett filmet kaptunk volna. Ám minden hibája mellett egy humoros, néhány helyen igazán impozáns jelenetekkel megáldott alkotást kapunk, mely egy könnyed kis délutáni unatkozás csillapítására tökéletesen megfelel,egy kis motivációt remélem nyújtok, ha elmondom már csak a befejező jelenetért megérte megnézni a filmet...ugyanis ott valóban LIBABŐRös lettem...
IMDB: 6,8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése