2016. április 9., szombat

The Revenant
-A visszatérő-
(Avagy gesztikulációs tréning a természetbarát Leonardo Dicaprioval)


   
    Még 2015 elején a pletykalapok erősen kritizálták szeretett Leonardo Dicapriónk újonnan megnövesztett szakállkáját (úgy gondolták hogy erősen hajléktalannak néz ki), a kis naivak még csak nem is sejtették, hogy később annak a karakternek a megformálásáért (aki miatt éppen úgy nézett ki ahogy) fogja megkapni a régóta kiérdemelésre váró arany szobrocskát. Ja, és emellett egy újabban eszméletlenül lenyűgöző és szenvedélyes filmet tett le az asztalra, mely mondhatni sem a történetet, sem pedig a forgatást tekintve nem szokványos.

    Filmünk egy bosszúszomjas prémvadász krónikája, mely lényegében az amerikai folklór részévé nőtte ki magát, és épp emiatt szép, hogy egy ilyen hiteles, emblematikus alkotássá sikeredett, de azért tegyük hozzá, hogy egy Alejandro G. Iñárritu-tól (Birdman), egy Emmanuel Lubezki-től (a háromszoros Oscar díjas operatőr), valamint a többi neves színésztől nem is vártunk mást.


     Arról nem is beszélve, hogy ilyen magával ragadó mesteri alkotás nem sok születik mostanság. A hőstörténetté vált western-eposz, mely egy önző, mohó zord és kegyetlen korban játszódik alapból izgalmas és figyelemfelkeltő, de erre még rátesz egy lapáttal a "természetes természet". Számomra nagyon megbecsülendő az, ha a CGI filmkészítés világában egy csapat elszánt és ügyes szakember forgatási helyszínként a nehezebb terepű, de mégis szebb végeredményt segítő vadont választja, mely azért valljuk be ennél a filmnél némi marketinget is vonzott magával. Elvégre ki ne lenne kíváncsi egy olyan impozáns jelenetektől hemzsegő filmre, melyben Dicaprio valóban nyers bölénymájat eszik, a jégdarabkák a szakállán tényleg nem a kosztüm részei, ráadásul az egész stábot még a kihűlés is fenyegette?


   A készítők abszolút megérdemlik a sikert, ugyanis ezen tényezőkön kívül még megannyi elemet sikerült korhűen és varázslatosan beleszőniük a filmbe. Zsigerekre ható egy mozi ez a Visszatérő. Az, hogy együtt lélegezhet a néző a szereplőkkel nem csak felkavaróan izgalmas, de egyszerre sokkoló. Tényleg lenyűgöző az, ahogyan az emberi kegyetlenséget, borzalmat, és a bennünk lakozó szörnyet párhuzamba vonja a természet olykor rideg, mégis csendes és tiszta tájelemeivel, így némi kontrasztot adva az értékekről.
    Rendben most, hogy letudtuk az ódáktól zengő operatőri, rendezői részt, jöhet az a bizonyos nagy port kavart "mackós jelenet". Erről sokáig tudnék beszélni, de szerintem elég annyi, hogy a filmtörténelem egyik legnagyszerűbb momentuma. De komolyan az, hogy Leo D. majdnem úgy hal szörnyet, hogy közben lényegében egy grizzly medve ott marcangolja a nyakától kezdve mindenhol, önmagában egy megragadóan bravúros izgalmi orgia.



   Ezek után úgy vélem bátran mondhatom, hogy-e szenvedéstől és vértől tocsogó brutális és korhű film, a maga bájaival és tehetséges színészeivel egy olyan alkotás, melyet tanítani kéne, nem mellesleg nem kevés példát lehet leszűrni az igaz történetet feldolgozó Hugh Glass akadályokat legyőző történetéből. Egy a fontos: -Hogy leküzdjük a mozi egyetlen hibáját, azt ajánlom a mű megnézése előtt mindenki fizessen be Dicaprióhoz egy indián nyelvi kurzusra...

IMDB:   8,2

Előzetes link:
   

   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése