Óz, a hatalmas
(Avagy tökéletes film mazoistáknak-a szenvedéssel járó fájdalom ugyanis garantált)
Ez a mozi botrányosan harmatgyenge és nem csak azért, mert két kezemen meg tudom számolni az értékelhető jeleneteket, hanem mert konkrétan kiverte belőlem a fantasykért való lelkesülésemet, a film tökéletesen alulmúlta önmagát.
Pedig lehetett volna mit kihozni ebből, ha már arról az Óz, a csodák csodája című filmnek az előzményrészéről van szó, amely a felnőtteket és a gyermekeket is egyaránt szórakoztatja mai napig. Kár, hogy a mostani alkotás az utóbb említettnek mondhatni az abszolút értéke.
A probléma ott kezdődik, hogy a készítők arcátlanul megszegik azt a "szabályt", miszerint a nézőt nem ringatjuk álomba a film nézése közben. Ha már a cselekményszál se nem izgalmas, se nem élvezhető, még mindig ott lennének, azok a mellékelemek, amik feljebb húzhatnák a film értékeit. Az mondjuk, hogy a mozi látványa pazar címszó helyett egy időpazarló CGI paródiának felel meg, alapból kiábrándító, az meg pláne elég durva, ha egy Disney filmnél azt merem mondani, hogy a hátsó kert megfelelőbb látványélményt biztosít.
De jó, megpróbálom szeretni a filmet a karakterekből kiindulva, mely szempontnál több a szerethető, mint a siralmas, mégis annak ellenére, hogy James Franco Ózából emlékezetessé vált egy-két momentum, helyette Mila Kunis ormótlanul ergya alakítása égett be az agyamba. De most komolyan, nem tudom elképzelni, hogy ez a nőszemély egy havi vérzést akart színlelni, vagy tényleg ennyire silányul játszik, az ANIMÁLT majom jobb volt, mint ő, sőt megkockáztatom, hogy a gyerekek sem a Scooby-Doo jellegű ijesztgetésektől fognak parázni, hanem attól, hogy mikor hajol majd az ágyuk felé, ez vörösbe bugyulált megtestesült értékelhetetlenség.
És ha már gyerekek, szegény teremtmények azt hihetik a film első húsz percének láttán, hogy egy Hitchcock közönségtalálkozón vannak, mely annak ellenére, hogy akaratosan az arcunkba nyomja a fekete fehér felvételeket, mégis tartalmaz némi készítői igényességet, ugyanis mikor Óz átmegy a másik világba, hirtelen átváltunk színesbe, ezzel hangulati és értéki különbségeket teremtve, mely így utólag egészen érdekes metafora.
Bárhogy is legyen, senki se merje megnézni ezt az alkotást, ugyanis nem fog mást kapni, mint egy erőltetett és gyerekes filmet, melyben Mila Kunisnak felszínre törnek tinédzser évei, Rachel Weisz Palpatine császárt játszik, James Franco meg próbálja Gandalfot utánozni, ha mégis, ne csodálkozzunk, ha a film végére már az ereink felé kacsintgatunk...
IMDB: 6,4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése