Crimson Peak
-Bíborhegy-
-Bíborhegy-
(Avagy a fehér szűz Mia Wasikowska, a vörösvérsejt kitermelő Tom Hiddleston és a hollóházi köcsög-Jessica Chastain története)
Guillermo del Toro összeszedett pár igen jóravaló, tehetséges színészt, hogy a kosztüm parádéjának részesei lehessenek, ráadásul úgy, hogy egy gótikus stílussal megáldott történetbe helyezte el őket, melyben szereplőink, kipróbálhattak egyet, s mást, amit eddigi munkásságuk alatt még nem (igen, Tom Hiddleston szeretkezett, Jessica Chastain gonosz volt, Mia Wasikowka meg végre nem csak nyulakkal, meg vörös hajú Johnny Deppekkel barátkozott).
Ezen tényezőkön kívül, a horror szeretők is kacsintgattak a film felé, elvégre ha már a piros, akarom mondani a vörös, na jó legyen: a bíbor szín megjelenik a vásznon, az minden bizonnyal jó sok sikolyt és izgalmat vonz maga után. Nos, ha filmünk esetében ennek csak fele igaz lenne, annak én örülnék a legjobban, ám kedvét kell szegnem mindenkinek. Ez a film nem több egy vidámparki kísértetháznál, melyben álarcosbált rendeztek... Még szerencse, hogy a vidámparkokat sokan szeretik.
Számomra keserűség volt, hogy a film nem igazán merítkezett a horror műfaj végeláthatatlan tárházának lehetőségeiből, de azért meg kell hagyni, sikerült pár igen jól megkomponált borzongós momentum is, ám a látottak alapján mégsem ez volt releváns.
Habár a mozi rögvest egy kísérteties jelenettel kezdődik, egyáltalán nem szellem partykra építkezik a mű, sőt mondhatni, egy ideig a néző nem is tudja, hogy egy teadélutánon, vagy egy dermesztő sztori elmesélésében van része, melynek legfőbb oka, hogy igazából ez a gótika, mint stílus, amolyan kettős érzést vált ki az emberből, és a készítőktől függ, hogy ezt az adott helyzetekben jól használják-e ki vagy nem. Nos a film első fél órájában el sem hittem, hogy azt nézem, amire vágytam. Sallangos bevezető, romantikus filozófia, valamint jellegtelen figurák tárháza, melyet néha kiegészít egy-két egészen rejtélyesen sejtető momentum, de ez így önmagában nem valami nagy élmény.
Ám a film kétharmadánál tudat alatt átváltunk egy, olyan sötét, kabalisztikus, de legfőképpen nyomasztó részhez, mely igencsak felkavarhatja az ember belső békéjét.
Ezekért az aggályos, kételkedő érzésekért pedig nem más felel, mint a díszlet. Guillermo del Toro egyik jó tulajdonsága, hogy hisz abban, hogy amit teremt, ahhoz elengedhetetlen a részletesség, valamint a kidolgozottság. Nos meglátszott, hogy a rendező üdvösségeként kezelte a filmjét, melyet mi sem bizonyíthatna jobban, hogy ezt a fajta aprólékosságot szinte már túl hűen alkalmazza, melynek eredménye, hogy az ember a film végén már a falra mászik attól, ha meglát egy, ilyen giccses, flancos díszletet (gondoljunk csak bele: az egész díszlet csak ilyenekből áll!), ugyanis ezek a eszközök, tárgyak mai szemmel nézve eléggé zavarba ejtőek, a kosztümökről már nem is beszélve, magyarul ha a cselekmény nem is hoz fel éppen semmi érdekfeszítőt, Mia Wasikowska göncei mindig lekötik a figyelmünket, de nem a lehengerlő formaisága miatt.
Összegezve, ha horrorra vágyunk, nézzünk inkább híradót, ám aki a nyomasztó érzések vágyának rabja, na meg persze kíváncsi egy kis gótikázásra, annak menten merem ajánlani ezt a titokzatos, szerelmi háromszögbe bugyulált, perverz filmet. Tanulság: soha ne házasodjunk, ha észrevesszük, hogy a leendő férj vagy feleség testvére gyakran hord vérvörös ruhát, soha nem mosolyog, egy lyukas fedelű, sötét házban él, egyszer nem játszott még pozitívabb hangvételű muzsikát zongorán, ráadásul nő...
IMDB: 6,6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése