Aljas nyolcas
(Avagy a fekete és a hét fehérke)
Korunk egyik legzseniálisabb és legkreatívabb rendezője, úgy döntött nyolcadik filmje alkalmából ki kell csapni a hámból, és ismét egy olyan zsánerű mozit kell készíteni, amely leginkább a saját, na meg persze a nézői szívéhez áll közel, így keletkezett ez az aljasul jól esztergált western film is.
És ha már nyolcadik film, akkor miért ne szerepelhetne benne nyolc feslett erkölcsű, rejtélyes idegen, akik három (nem értem miért nem lett ez is nyolc) órán keresztül őrlelik idegeinket mocskos viselkedésükkel, kinézetükkel, de nem utolsó sorban a maliciózus humorukkal.
Ennek kivitelezésében pedig természetesen felismerhetjük a szeretett Tarantino védjegyeket, melyek szokásához mérten ismét csak meghatározzák a film alaphangulatát.
Zeneszerző társa, Ennio Morricone (aki abszolút megérdemelte az Oscarját) zenéje az első pillanattól sugározza a kétkedést, a rejtélyességet, ugyanis lehengerlő soundtrackjével, olyan dermesztő atmoszférikát teremt, mellyel nem csak a tájelemeket, de a karakter jellemeket is, olyannyira mesterien jeleníti meg, hogy a muzsikát hallgatva még a vak is tudná mi jelenik meg a vásznon.
És ha már Tarantino, akkor Samuel L. Jacksonnak is fel kell tűnnie-ha meg Samuel L. Jackson, akkor a négerviccek sem maradhatnak ki, melyeket azok a mutatós kosztümökbe bugyulált színészek manifesztálnak, akik csekély számú, körülbelül két helyszínen mutatkoznak szemeink előtt, ezáltal egy igencsak színpadias képet alkotva számunkra.
Aki negatívumokat akarna felhozni, az csak is a játékidőre panaszkodhatna, mely a rajongóknak meg sem kottyanna, ám egy egyszerűbb néző már minden bizonnyal túlzásnak tartaná. Elvégre már a feljebb említett tényezők miatt is rizikós volt, ilyen hosszúra nyújtani a tésztát, mindenesetre Tarantino garanciaként említendő tudása segített minden jeleneten, melyek tele lehettek volna monoton momentumokkal.
A film páratlan hidegvérrel használja a feszültség fokozását, mindig akkor ugrik nagyot a sztori izgalmilag, amikor az ember azt érzi Kurt Russel ízléses bajsza már kissé kevés a figyelmünk lekötéséhez, valamint az érdekes jellemű, küllemű karakterek, na meg a köztük lévő mesterien összetett, szövevényes kapcsolat még többet dob a nézők szórakoztatásán.
Összegezve aki már egy jó kis westernre vágyott, vagy csak át szeretett volna élni egy kosztümös, pulzusnövelő, klausztrofóbiát előidéző filmet, annak bátran merem ajánlani Tarantino legújabb moziját, mely nem mestermű, de kiemelkedő alkotás. És, hogy mi a tanulság? Ne induljunk el hóviharban, Abraham Lincolntól kapott levéllel a zsebünkben egy tízezer dollárt érő fogollyal...
IMDB: 8,0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése