Megjött apuci
(Avagy "apasági teszt" Ferrell-Wahlberg módra)
A Pancser police című film után újra vásznon láthatjuk, legújabban kialakult szórakoztató párosunkat, hogy ismételten csak megmutassák, köztük tényleg működik a kémia, mindezt habár egy, olyan moziban, ahol a főszereplők között egyáltalán nincs meg ez az összetartó erő.
A Megjött apuci tetőtől talpig egy hígvelejű, flúgos mozi, mely a mindennapi, zűrösebb hátterű családokat olyannyira kifigurázza, hogy azt Sacha Baron Cohen sem csinálhatta volna jobban. Mivel a téma valamennyi családnál előjön minden bizonnyal az érintetteket be is vonzza majd a képernyő elé, hogy lássák a színész duó, miképp ökörködik a tematikával. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak ők fogják ezt élvezni, lényegében mindenki, akinek hiányzott egy kissé szarkasztikus humorú film.
Na de milyen kérdéssel is dobálódznak a szereplők a film során?-Nem mással, mint hogy felülkerekedhet-e az újdonsült mostohaapa, az "antik" családfőn, avagy pont fordítva.
Az előbb említettekben rejlik a mozi ereje és gyengesége. Rendkívül ésszerűen és komikusan állítja szembe az apák kontrasztjait, a link szerű, kemény szinte már szánalmas Dusty-ét (Wahlberg) és az igazán házias, békeszerető Brad-ét (Ferrell).
A köztük lévő rivalizálást pedig önfeledten vicces, ütős poénokkal megspékelt, olykor szópárbajokká kialakult élethelyzeteken keresztül mutatja be a film, amely nem várja el, hogy választ adjunk arra, mi kik mellé tennénk le a voksunkat szimpatizálást illetően, ugyanis mivel család-barát moziról van szó, nem igazán mer elmenni, olyan irányba, hogy igazi "gonoszt-hőst" állítson a középpontba, ehelyett sokkal inkább próbálja a személyiségeket egy szintre helyezni, ezáltal elérve azt a hatást, hogy igazából ne szurkolhassunk egyik félnek sem, hiszen már előre azt sugallják a jelenetek, hogy a megoldás szokott módon, ismét csak a legegyszerűbb és leghatásosabb lesz, így mikor a néző kijön a moziból azt hiheti, hogy amit a vásznon lát, az úgy van a való világban is.
Természetesen mivel komédiáról van szó, itt sem kell (és nem is lehet) komolyan venni a történteket, ám azért fontos megemlíteni, hogy azon kívül, hogy hangsúlyossá teszi a fontosságát annak milyen közegben élünk, kik nevelnek minket, semmi realisztikusságot nem hordoz magában a film, sőt, a legtöbb ma kialakult patchwork-család apái-pót apái látni sem bírják egymást, nem, hogy több napon keresztül egy fedél alatt éljenek, tehát nem várhatjuk el, hogy a vásznon látott bratyiskodó, jó fej apukák jelleme alapból ilyen legyen a valóságban. (Mark Wahlbergből és Will Ferrellből meg alapból csak egy van a világon:-)
Összegezve a színész páros alakítása megint nagyot dob, rendkívül üde és mulattatóvá sikeredett a film, de azért ne várjunk semmi korszakújító vígjátékra, mindenesetre remélem, hogy még látni fogom őket együtt a vásznon. Utolsó tanácsnak pedig csak annyit: soha ne menjünk el kosármeccsre Will Ferrellel...
IMDB: 6,3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése