Kingsman: A titkosszolgálat

(Avagy James Bond Junior)

  

  2015 a kém filmek éve volt, na meg a dinoszauruszoké, űreposzoké, sivatagi autópornóké és szuperhősöké, de a legtöbb fanatikus mégis csak a különböző titkosszolgálatoknál munkálkodókat választotta az elmúlt év filmes jelzőjének. És ez nem véletlen. Nem sorolnám végig az összes olyan művet, ami az elmúlt évben ilyen zsánerben készült, ugyanis valahonnan, biztos mindenki ismer egyet-kettőt a listából, kezdve a Kémek hídjától, egészen a legújabb James Bond filmig, melyektől egyaránt sokat várunk. A mai filmünk valamennyire független az előbbiektől, ugyanis mind stílusban, mind élményben mást ad. Ez pedig nem más, mint a Kingsman: A titkos szolgálat.

  Matthew Vaughn rendezőről leginkább a Ha/Ver című szintén csak nagy sikert aratott munkájáról ismerhetjük, de dolgozott a Blöff-ön is, valamint a legújabb X-Man részeken is. Mostani filmjét is elegáns elemekkel turbózta fel, melynek elkészítésében egy sokatmondó nevekből álló szereplőgárda is részt vett. És ezek a tényezők abszolút elegendőek ahhoz, hogy egy maradandó alkotást tegyen le az asztalra. 

Történetünk:  https://www.youtube.com/watch?v=xxgCZABHhi8

   Az előzetesből nem túl sok deríthető ki, de annál inkább megalapoz bennünk egy bizalmat a film iránt. Ugyanis rendkívül intelligens. Jól keverik benne a rég-múltat megidéző igazi kémkellékeket, valamint a mai társadalmunk stílusát. De le kell szögeznem, ez a film a szó szoros értelmében vad és beteg, nem lehet komolyan venni, de nem is ez a cél, sokkal inkább a felejthetetlen karakterek és jelenetek megjelenítése. De most komolyan: pösze főgonosz (Samuel Jackson), Mary Poppins férfi ideálja, mint bölcsész-harcos és pártfogó (Colin Firth), Luke Skywalker, mint a tanári kar kiemelkedő egyénisége (Mark Hamill), acél lábú-gyilkos modell (Sofia Boutella), valamint egy "Töki" becenevű hős (Taron Egerton)....kell ennél több?-Ha nem, akkor is kapunk.

  

Mivel a film tizenhat karikás besorolást kapott, bővelkedett keményebb jelenetekben is. Szerencsére ebből adódóan, olyan impozáns részek születtek, melyeket egy ideig nem felejt el a néző. Ennek egyik oka az ötletes képi világ, valamint a felgyorsított akció jelenetek, melyeknek eredménye a maradandó élmény... Amiben még eltér a mű a többi azonos zsánerű filmtől, az a fiatalos hangvétel. Melynek egyik főbb oka az, hogy önfeledten humoros, és előhozza az emberből, azt az érzést, hogy neki is azonosulnia kell a főszereplőkkel, és ez az, amitől egy film emlékezetes marad. A stílusban pedig rendkívül sokat mondó, mely ez esetben inkább öltözködésben nyilvánul meg, mint sem autókban, vagy fegyverekben, mely szerintem egy igen csak nagy pozitívum. 

  

  A film szerkezetét tekintve kicsit gyorsan halad előre a cselekményszál, így nincs időnk mindenkit megismerni, melyet kissé sajnálok, ugyanis egy-két kibontatlan karaktert szívesen néztem volna még. Ám ennek hatására, valahogy a sztori sokkal jobban átlátható, nincsenek felesleges párbeszédek, annál inkább látvány orgiát előidéző scénák. Egy váratlan fordulatokban, magas pulzus számot kiváltó történésekben gazdag kémfilm mindennek az eredménye.

  Összegezve ez egy rendkívül izgalmas, szórakoztató mű lett, tehát kifejezetten ajánlom mindenkinek, tökéletes film unalmasabb estékre...ám mielőtt leülnénk a kanapéra, mennyünk és vásároljunk valami roppan drágát és elegánsat, csak utána csatlakozzunk a Kingsman: A titkos szolgálathoz!!!

IMDB: 7,8 

Előzetes link:
https://www.youtube.com/watch?v=xxgCZABHhi8

  

  

Jurassic World

(Avagy az életveszélyes élménypark)

  Önmagában az élménypark kifejezést, azért érzem helyénvalónak, mert így a film megnézése után tényleg, úgy gondolom, hogy Disneyland ehhez képest egy nyúlfaroknyit sem ér.

   Számomra a Spielberg alkotta dínó világ sosem jelentett túl sokat. Igaz, egyértelműen ez volt az egyetlen dinoszaurusz film, amit szívesen megnéztem, de még így sem találtam magamnak, olyan elemeket, amiket sokáig emlegetnék...

   Ám úgy látszik, az előző év részben arról szólt, hogy hogyan lehet a mai generációknak az igényeihez mérten remake-eket készíteni, a régebbi nagy bevételeket és rajongótáborokat szerzett filmekből. Így született meg az a blockbuster is, mely most már nem csak egy dínó park, hanem egy egész dinoszaurusz világ (legalább is a címet nézve).

   Ez utóbbit, azaz a Jurassic World-öt egy jó nagy fejlődés jellemzi, a korábbi testvéreihez mérve. A filmet jegyző Colin Trevorrow, úgy akarta elkészíteni ezt a filmet, hogy az  beszippantson minden létező embert, még azokat is akiknek nem jöttek be az elődök. Nagy nyomás uralkodhatott rendezőnkön, ugyanis az egész filmjén meglátszik , hogy szinte teljesen megpróbálta újra gondolni ezt a világot. Szerencsére nem csupán visszakalauzolt minket a régi dínó szigetre, hanem el is készített nekünk egy roppant kreatív, részletgazdagon kivitelezett script-et, csodálatosan megújult látványvilággal megfűszerezve.

   Nagyon sok anyagot halmoz fel a film, legnagyobb örömünkre jól elkészítve és keverve a régebben megismert alapokkal. Ám mégis, én úgy érzem valamivel ez sokkal korszerűbb, mint az elődjei. Csodálatos kreativitással használja fel ezeket a lényeket, mint szórakoztató ipari "cikkeket". Mivel alaphelyzetünkben, a filmbéli sziget konkrétan egy vidámpark, úgy is használja ki a lehetőségeket.: Kecskék helyett itt kisebb dínókat etethetünk, fóka show-k helyett, most nézhetjük a vízben élő bálnáknál is nagyobb Pliosaurusokat, üveggömbökben gurigázhatunk Brachiosaurusok között és még élvezhetjük a megannyi interaktív ismertetők egyikét. Ezzel az expozícióval felébreszt bennünk egy, olyan kérdést, hogy mi lenne, ha tényleg élnének...mire használnánk fel őket...

  Na de térjünk is magára a filmre. A történet az volna, hogy a Jurassic world éli a maga kis boldog életét megannyi látogatóval, ám közben tudósok kifejlesztenek egy új "attrakciót", egy új dínó fajt, mely társaihoz képest sokkal intelligensebb, valamint erősebb. Egy napon hüllő barátunk kiszabadul a "zárkájából", ezzel elindítva az élménypark pusztulását.

  És ez az új dinoszaurusz bizony jó pár konfliktus okozója lesz. Kiderül, hogy ez az Indominus rex névre elkeresztelt dinoszaurusz csak sportból öl, így persze, amint a kisgyerekes látogatók megtudják, hogy mi a szitu, rögtön kitör a pánik. Főhőseinknek a célja pedig mi más lenne mint, hogy mindezt megakadályozzák.

   Alapjáraton a film az Indominus rex-hez hasonlóan intelligens, ötletesek a képváltások, e nézetből tehát az operatőri munkát dicséret éri, még ha egy ilyen kaliberű filmnél nem is vártunk mást. A film maga rögtön belevág a közepébe, gyors bevezető közepette ismerkedhetünk meg a főszereplőkkel. A karaktereket jól építik bele a sztoriba, ám nekem néhol voltak hiányosságaim, a szereplők háttértörténetével kapcsolatban (bár igaz, ki akar ilyenekkel foglalkozni, ha vannak dinók?!) Mindenesetre a színészek te teljesítményére nem tudok túl sokat mondani, mindenki hozta magát, de a feltörekvő fiatal színészpalántáknak     ( Ty Simpkins, Nick Robinson) jár egy taps.

  

   Ám, mint minden filmben, itt is vannak hibák, amit sajna nem csak a bakik keresésére szakosodottak, de mi egyszerű nézők is megtalálhatunk. Kezdve azzal, valaki tűsarkúban végigfutja a dzsungel maratont, befejezve az egyik leggyakoribb esettel, miszerint az ember két és fél perc alatt meg tud száradni, azután, hogy épp fejest ugrott egy vízesésbe...

   De ezeket a sebeket szerencsére begyógyítja Michael Giacchino fantasztikus muzsikája, valamint John Williams még mindig varázslatos intrója, mely előidézheti a rajongók régebbi gyermeki énjét. 

   Amit, még így a bejezéshez közel megemlítenék, hogy bárhogyan is, nekem ez egyáltalán nem tűnt egy tizenkét karikás filmnek. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy kisebbeknek gyártották, sokkal inkább, hogy néhol ijesztő. De tényleg. Vér (tűrhető mennyiség), őrjöngő vadállatok, hirtelen megjelenések, sorolhatnám. Szerencsére ezek csak dobnak a film hangulatán, ettől tűnik még inkább érettnek ez az egész mű. Tehát az egyik karaktert idézve mondhatom, hogy nagyon "bad ass"-re sikerült az egész.

   Összegezve tehát, ez egy nagyszerű alkotás- felsőfokú látványvilággal, izgalmas cselekményszállal, valamint szerethető karakterekkel. Kellemes csalódás volt számomra...Mindenesetre, ha el akartok menni állatkertbe, fontoljátok meg, hogy nem-e akarjátok megnézni e nagyszerű dinoszaurusz kalandot. Többször nézhetős...

(Chris Pratt=Indiana Jones 2.0)

IMDB: 7,1

Előzetes link: 

https://www.youtube.com/watch?v=jQeCcBx2JvY

  

  

Love the Coopers

-Káosz karácsonyra-

(Avagy a több generációs ünnepi bejgli evés)

  Hollywood minden évben piacra dob, minimum két karácsonyi filmet, már csak a szokás hatalmáért . Na meg persze, azért, hogy hátha végre le tudják taszítani a trónról, azt a szinte már kultúrává vállt filmet, melyet minden évben sugároznak nálunk is 24.-én (Reszkessetek betörők).

   Kevin kalandjai után a legsikeresebb a Grincs című film lett. De mégis vajon mitől lesznek karácsonyi témájú filmek felkapottak?-Egyértelműen attól, hogy egyáltalán nem hétköznapi a története. Mi is történne akkor, ha az egész sztori annyi lenne, hogy nagypapa meg nagymama hozzák a halászlét, a középkorúak kaszinótojást esznek, miközben tojáslikőrrel koccintgatnak, a gyerekek meg két másodperc alatt felszakítanak mindent, amit a "Jézuska" több órán át becsomagolt... Igen, én sem ülnék be egy ilyen cselekményszálú filmre. De mégis megettem, és beültem egy hasonlóra.

   Kezdjük is rögtön azzal, hogy a filmünk  rendezőjének ez már nem az első ünnepi témakörű alkotása. Ez alapesetben jót jelenthet, ám ha azt nézzük, hogy legutóbbi, karácsonyra szánt,"Télbratyó"-nak elkeresztelt filmjét mennyire lehúzták, és még a konyhára sem hozott túl sokat, kicsit visszaeshet a bizalomszintünk. Tehát reméljük, hogy kijavította az abban lévő hibáit és egy jobb filmmel rukkolt elő. Nézzük is meg. Következik a Káosz Karácsonyra.

  Az egész családdal ültem be a moziba, gondoltuk hátha még egyszer felidézhetjük az ünnepi hangulatot. Az igazat megvallva szerintem mindnyájunk közül én jöttem ki legboldogabban a filmről. Ugyanis minden hibája ellenére, kellemesen csalódtam.

   A fő probléma az, hogy az előzetes alapján úgy tűnhet, hogy magát a filmet a vígjáték műfaj szövi át. És ha csak e miatt ülnek be egyesek a mozira, lehet, hogy csalódottan jönnének majd ki. Ha ez alapján ítélném meg a filmet, én is azt mondanám, hogy ez egy közepes szintet tudott csak nyújtani. És ezt is gondoltam, egészen a cselekményszál egy harmadáig. Onnantól kezdve viszont megpróbáltam nem CSAK komédiaként, hanem családi drámaként is kezelni a filmet. És így már elárulom sokkal megnyerőbb lett számomra. 

   A fent említett vígjáték alaptétel,  azért is fontos, mert tényleg nem e miatt működik a film. Igaz, szórakoztat párszor, mert igenis vannak viccnek szánt poénok, ám az igazi humor forrását mégis a hétköznapiasság teszi. És bevallom, néha sokkal szívesebben mosolyogtam el egy szereplő grimaszán ( John Goodman arcát még Chaplin is megirigyelné) mint egy szellemesnek szánt megjegyzésen. Aminek különösen örültem, hogy nem egy böfögős-hányós-fingós filmmé sikeredett, melyet alapjáraton, ha a film címét nézzük, elképzelhetőnek gondoltam volna. De nem lett, maradott a szerény, megmosolyogtatni való humornál. És épp emiatt, erősödött a cselekményszál.

   A film kezdetén szépen-lassan találkozhatunk az összes szereplővel,  és el kell mondjam a karakterek bemutatása nagyon ötletes lett. Minden egyéniségnek jutott az "élet montázsából" egy-egy jelenet, és emiatt igazán jól megismerhetjük őket, az alkotás közepére minimum egy karakterrel biztos, hogy tudunk azonosulni, vagy legalább is rá ismerhetünk néhány rossz, vagy éppen jó tulajdonságunkra (igaz, néhányszor elvesztettem a családfa vonalát). Mindenesetre a vágónak is jár a plusz pont. Szép operatőri munka.

      Azt azért megemlíteném, hogy Hollywood-i szokáshoz mérten itt is vannak hibák. Van, hogy a vontatott, minden bőrt lehúzó monológok teljesen feleslegesek, és van, hogy teljesen bugyuta történésekkel megy tovább a történet. Ez egy kicsit szerintem ront alap nézeten, de mégnem jut el arra a szintre, hogy ne lehetne élvezni.

   Ugyanis a zene valami lehengerlő. Zseniális válogatás, olyan zeneszámokból, amiket érthetetlen módon nem is ismerünk (lent lesz egy link, azon megtekinthetőek a filmzenék). De tényleg, engem roppant lenyűgözött, hogy egy-két jelenetben annyira fel tudta dobni a hangulatot. Volt, hogy  rendesen felkavart.

   De ami mégis mindent visz, az a szereplők példátlan hitelessége. A legkiemelkedőbb alakításokat viszont mégis csakaz idősebb színészek nyújtották. Egy ponton igazán megindító érzelmeket tápláltak belém. John Goodman, Diane Keaton, Alan Arkin tényleg, mint mindig elsőrangúak.

   A narrátort értékelve csak azt tudom mondani, hogy szerencsére csak ott van jelen, ahol szükség is van rá.

A köztük lévő párbeszédekben pedig az az elismerés, hogy nem szennyezték be mindennapi káromkodásokkal. Belőlem ezért is hozták elő leginkább elő a karácsonyi hangulatot (na meg persze, mert láttam benne HAVAT!!!).

   Amit problémaként hoznék fel, az mégiscsak az, hogy ezt a filmet nem karácsonykor, hanem előtte  kellett volna bemutatni. Én értem, hogy a Star Wars mellett nem ültek volna be túl sokan, de így utána már nincs meg az az igazi hangulat (ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs), és ezt nagyon sajnálom benne.

   Összességiben, egy jó utó hangulatot adó, aranyos családi dráma-komédiát kapunk, melyben szerintem azon kívül, hogy kissé sablonos, nincsenek benne, nagybetűs hibák. (De még egyszer mondom, ha kifejezetten vígjátékot szeretnénk megnézni, másra menjünk.) Én a héten már kétszer is megnéztem moziban, és el kell mondjam, érthetetlenül másodjára sokkal jobban élveztem, mint először...lehet hogy hamarosan ideje lenne cserélni az RTL Club karácsonyi műsorprogramját....Vau, Vau....

IMDB:   5,8  (azért ennyire nem volt rossz)

Előzetes link:
https://www.youtube.com/watch?v=ZQdWd-QKAwQ

  Kellemes ünnepeket!

   

   

Star Wars: Az ébredő erő

(Avagy ideje ráébredni, hogy Vader után az élet megy tovább) 

(Spoilermentes kritika)

   És íme eljött az, melyre mindenki várt. Egy univerzum, mely felébredt, újjáépült poraiból és elkezdett kiépíteni egy saját ösvényt a jövőbe... Vagy lehet inkább összeomlott???

    Személy szerint rendkívül sokat jelent nekem ez a darab. Gyermekkorom első komolyabb filmje volt ez (milyen ironikus, előtte inkább csak Disney művekkel etettek), emlékszem apukám csak angol változatban tudta letölteni, ezért ő tolmácsolta az idegen nyelvet (még látom magam előtt, ahogy próbálja Darth Vader lélegzetvételét a maga módján előadni), s így elkezdődött valami, amely azóta is a szívem közelében áll. Ez pedig a Star Wars Univerzum. Szépen, ahogyan rajongóhoz illik, megnéztem az eredeti megjelenési sorrendben az összes részt, majd kérdezősködni kezdtem, hogy lesz-e újabb epizód. Akkor erre a kérdésre egyértelmű válasz volt:NEM.

   Ám közel 3 éve, 2012-ben kezdetlegesen, de mégis megindultak a munkálatok az eljövendő új részekkel kapcsolatban. Hosszú 3 év volt ez, sok várakozással és annál is több marketinggel, ezt persze nem csak azért írom, mert az elmúlt hónapokban már a virslinek a kicsomagolása is Star Wars-os, de konkrétan szó szerint mindenhol ez van, mellyel nekem semmi bajom, sőt még örülök is neki, ha a kedvenc filmem folytatásáról van szó. De felmerült bennem a kérdés: Mi lesz ha rossz lesz? (bocsánat legnagyobb fanok, bocsánat utólag is, amiben Han Solo benne van az rossz nem lehet, igaz:-) De mégis mi lesz ha a marketing nagyobb lesz mint maga a siker?-Görgessetek tovább, és olvassátok el a rendhagyótól eltérő véleményemet...

  A mozi előtt fejeztem be pont a Star Wars maratont (kb 12 óra) és a hosszú felkészülésnek végre vége lett...Egyértelműen telt ház volt, de jó helyen ültem, ráadásul 3D-ben nézhettem meg...ÉS ELKEZDŐDÖTT...

   Az érzés nem fogható semmihez. Feljön 

  <<<<-----ez a szöveg és mindenki tátott szájjal bámul, köztük engem is. És belevágunk rögtön egy háromrészes sztorinak a kezdő epizódjába.

    A történetet gondolom nem kell senkivel sem ismertetni, (az előzményeket pláne nem).Ha mégsem láttátok volna az előzetest még, lent megtaláljátok.

   

   .... aztán vége. És sajna azt kell, hogy mondjam nem erre számítottam. Elfogott egy kellemetlen érzés. Utoljára ezt a Marveles "Ultron kora"-nál tapasztaltam. Nem tudom mi lehetett az oka, de bármennyire is vártam, nem voltam megelégedve a filmmel.-Ez volna az a film, melyre időtlen idők óta vártam?-Mivel konkrétan, depressziós állapotba kerültem, és alig tudtam aludni, próbáltam összeszedni minden olyan dolgot ami pozitív és negatív a filmmel kapcsolatban. Leírom most ugyanolyan pontokba szedve, ahogyan a fejemben megfogalmazódott.

   Negatívumok: És igen, úgy is lett, ahogy bölcsességem megmondta...nagy port vert, de annyira azért nem volt jó.

  -Mindenhol a világon, mindenki azt mondta aki látta, hogy J.J.Abrams , a csiszolatlan gyémántot hozta létre, és emiatt aki sokra vágyott (köztük jómagam), az kevesebbet kapott. 

  -Az új szereplők miatt izgultam talán a legjobban, hogy nehogy elcsesszék nekem ezt az egészet. Nem is így lett. Ám nekem a főgonosszal voltak problémáim. Maga a személyisége egész pofásra sikeredett, ám a színésszel voltak gondjaim. Lényegében addig élveztem a karakterét, ameddig le nem vette a sisakját, utána olyan semmilyen lett, addig legalább keménynek látszott, utána viszont az értelmetlen játékát nézhettem. 

  -A fő gond viszont az volt, hogy mivel ESZMÉLETLEN jóra sikerültek a spec effektek, sajna látszott, hogy abban több munka volt, mint a forgatókönyv írásban.

-Nem sikerült elsőre könnyen megérteni, hogy az új karakterek közül ki, kinek, a kije és emiatt néha el lehetett veszteni a fonalat

  Pozitívumok:  Még az a szerencse, hogy ebből több lett.

-Olyan jó volt látni, a régi szereplőket, lényegében, akárhányszor belekerült a sztoriba egy rég múlti kedvencünk, mindenki elkezdett ujjongani, konkrétan ettől zengett az egész moziterem.

-Teljesen meglepően, az új szereplők belopták magukat szívembe, pedig nagyon féltem attól, hogy az ő személyiségük teljesen kezdetleges lesz és tönkretesznek vele mindent. Sokan háborognak, hogy az afroamerikai szereplőnek semmi köze sincsen a sztoriban, ezt én is így gondoltam, ám rá kellett jönnöm, hogy épp az ellentétje, az ő karaktere volt az egyik legérdekesebb.

-A másik nóvum, melynek személyesen nagyon örültem, hogy még viccesebb LETT!-Sok poén volt benne, de megtartotta a  korlátokat, és nagyon jól felhasználták a régi motívumokat is. Szép volt!

-Dicséretre méltó, hogy az előzetest azon az alapon vágták meg, hogy érdekfeszítő legyen, ám mégis maradjon még sok rejtegetni való számunkra, melyeket jobb ha csak a film közben tudunk meg.

- A látványt már bemutattam, nem lehet rá rosszat mondani, de el kell, hogy mondjam sokat fejlődött, ugyanis a fegyverek hangja, robbanások, lövések, és egyéb külsőségek teljes mértékben élethűvé váltak. Lenyűgöző, csak ezt tudom mondani.

-A zene még mindig John Williams, és ha azt mondom, hogy John Williams, akkor máris garancia az élmény. Hozta a formáját, még mindig szeretjük!

-Ami viszont a legnagyobb előnye a filmnek, hogy mert kreatívan gondolkodni, az új helyszínek, lények, fegyverek egyaránt fantáziadúsra sikeredtek. Elrugaszkodtak a régiekről, sőt mondhatom egy sem maradt meg benne. 

-Köszönjük Disney, hogy nem szennyeztétek be Mickey egérrel!!(szerencsére még a logót sem tették ki a rajongók miatt)

-Jók a képváltások, operatőri munka zseniális.

   Összegezve tehát mondhatom azt, hogy a film igenis jóra sikeredett, ám a nagy felkapottságtól sok rajongó, túl sokat kívánhat, várhat el a filmtől, mely teljesen helyén való, de akkor nem élvezhetjük annyira a filmet (saját tapasztalat).Sok kérdés merült fel bennem a végére, melyre nem kaptam választ és nem is fogok, a következő részig, ez alapját nézve nagyon okosan és mértékletesen hozták meg a mondanivaló határait. Sok karakter van, akit még nem ismerek/ünk , nem tudjuk mi szerepük lesz az elkövetkezendőkben. Első epizódhoz képest igenis ütősre sikeredett.

  Egyértelműen 3D-ben ajánlom, ha értékelnem kellene, már az előzmény triológiánál jóval jobb lett, ám az eredetieket nem tudta túlszárnyalni. Nem is ez a célja.

  Mindenféleképpen kötelező megnézni, minél hamarabb...nehogy aztán arra ébredjünk, hogy a mozi zárva!!!!:D

AZ ERŐ LEGYEN VELÜNK!!!

IMDB: 8,3

Előzetes link:   
https://www.youtube.com/watch?v=X9a0tEFa4ek

Kötéltánc

(Avagy a film, amely annyira kimagasló, mint a kötél melyen Joseph Gordon Levitt "táncol")

 Már egy ideje nem írtam kritikát filmről, melynek az az oka, hogy nem nagyon jutottam el moziba. De ahogy a mondás tartja: Ami késik nem múlik.

   Édesanyámmal ültem be moziba és be kell valljam, ellenben vele, én sokkal több reményt fűztem a filmhez. Átfutottam a főszereplők neveit, majd az eredetsztori megismerése után, rögtön tudtam, hogy ez egy nem egy hétköznapi film lesz. Szerencsére igazam lett.

   Leginkább az fogott meg benne, hogy egy igaz történet inspirálta az elkészítését és ez, azért tett bennem egyfajta garanciát magára az értékelésére, mert ha csak visszagondolunk az elmúlt évek nagy sikerű, szintén "It's based on a true story"- felirattal ellátott filmekre (pl.:  Gettómillimos, Életrevalók, 127 óra) azonnal beugrik, hogy ezek hordoznak egyfajta hiteles filmvarázst, melyek nem Hollywood miatt csillognak, hanem tényleg azt a tudatalatti bizonyosságot, hogy tényleg milyen érdekesek vagyunk mi emberek.

   A történet a tehetséges Philippe Petit francia artista, "kötéltánci életművét" mutatja be. 1974-ben járunk és főhősünk egy eltökélt, ám annál veszélyesebb álmát szeretné valóra váltani és mutatványaival megmaradni az emberek tudatában. A lehetetlen küldetés nem más, mint átsétálni az akkoriban felépült World Trade Center ikertornyai között, mely valljuk be 400 méter magasságban nem túl biztonságos körülmény hozzátéve, hogy még illegális is. Ám újonnan szerzett barátai és a volt cirkuszi artisták artistája, Rudi bácsi segítségével, na meg tegyük hozzá egy kis adrenalin túltöltöttséggel semmi sem lehetetlen. De azért jobb semmit sem a véletlenre bízni.

   Be kell valljam az első 10-15 perc nem nagyon nyűgözött le. Kicsit klisés, túlnyúzott jelenetekkel nyitott, melyekkel tényleg semmi baj nem volt, de olyan érzés ült le bennem, hogy én nem ezért jöttem és ettől el is bizonytalanodtam a filmhez fűzött reményeim kapcsán. De ahogy egyre jobban kezdtünk rátérni a lényegre, na az kiütött minden hitetlenkedésre utaló érzést. 

   Egyszerűen egy érzelmi bomba lett elültetve a filmbe, úgy éreztem, ugyanis minden egyes pillanatban ott éreztem magam a vásznon. Semmihez sem fogható az a féle azonosulás a karakterekkel, amit megfigyeltem magamon. Ha gyötrődtek gyötrődtem, ha nevettek nevettem, ám még a feszültség átérzése na az kérem szépen hátborzongató. A végére már nem  is számoltam hányszor voltam libabőrös a  film közben.

   Nagyon nagy előnynek statuálom, hogy rendkívül érzékletesen használták az izgulás fogalmat.

Többször is kirázott a hideg csak amiatt, mert csend ült le a mozivászonra és ekkor a teremben is néma csönd lett, konkrétan hallottam az előttem ülő szuszogását. 

Ám mégis a legizgalmasabb résznek tulajdonítom a "kötéltáncra" való felkészülést, valamint magát az artista mutatványt. A vásznon látott siker élménye, belőlem is pozitív érzelmeket váltott ki. És ezért különleges szerintem leginkább ez a film, az ilyen apró vízcseppek miatt, amik egy óceánt alkotnak.

Hagyjuk meg látványorgia elvonási tünetekben sem szenvedhettünk, ugyanis a minden bizonnyal természetes és nem megszerkesztett képi világ elérte a célját: a tériszony keltést. Fokozott szívdobogásra számítsunk hát!!!

   A zene pedig művészi, odaillő, roppant érzelem kiváltó muzsikává sikeredett.

   A színészeket külön-külön ki sem emelném, mindegyikőjük élvezhető, nem túlzó, hiteles színészi játékot biztosít, ebben az pulzusemelő moziban.

   Végső sorban tisztelegve állítja fel az a két épületet, melynek neve hallatán nem mindenkinek Philippe jut az eszébe, hanem a 2001-es katasztrófa.  De szerencsére egy csodás arc+ történet jut majd ezek után az eszünkbe.

   Mindenesetre ha moziban néznétek, hiba lenne nem 3D-ben látni, ugyanis, mint írtam mégiscsak úgy az igazi, de tériszonyosoknak lehet még a 2D is sok lesz. De ne aggódjunk, ha 110 emelet magasból nem is, innen a földről is kényelmesen átélhetjük ,ezt az őrült, ám mégis varázslatos történetet.

   IMDB:   7,4

  Előzetes link:

  https://www.youtube.com/watch?v=0JV9K7dynxM

Az U.N.C.L.E. embere

(Avagy film, a hidegháborús James Bondokról)

   Lazaság, elegancia, flashback. Igazából ezzel a három szóval elmondtam mindent Guy Ritchie munkásságáról. Egyedi alkotásai, melyet az ütős sztori, az alapos karakterépítések és természetesen az utánozhatatlan rendezői kézsége erősít, mi másra is tudna ösztökélni minket mint, hogy teljes egészünkben átadjuk magunkat filmjeinek. Habár legújabb hidegháborús műve nem karrierje csúcspontja, még így is kitűnik az álomgyár mozijainak sokaságából.

   A sztori eredetisége a rendező előbbi tevékenységeit tekintve nem igazán kapott annyi kidolgozottságot, mint például a Sherlock Holmes filmjei, lényegében a csapból is kifolyó kémek ügyei-bajai elevenítődnek meg a vásznon.
  Természetesen ha nem Guy Ritchie lenne a rendező, legyintenék a filmre, ugyanis egy sokadik titkosügynökösdi, már nem igazán tud lázba hozni, pláne ha megint csak vodkaivó oroszok,  fésült amerikaiak és szőke nácik szerepeltetésének szintjét éri el, de ha már garancia "sújtja" az alkotást, a készítők miért ne használhatták volna ki.

    A humorral fűszerezett intelligenciánál, melyet az elegáns kosztümök és részletek nyújtanak a lehengerlő szépségű tájak , valamint az orgiát keltő soundtrack közepette, megkérdőjelezzük magunkban van-e jogunk bármi egyebet kérni. Nem, de még így is kapunk.
    Alicia Vikander szépsége az irigykedő hölgyek mellett még a férfiaknak is feltűnik, persze ez nem jelenti az, hogy ő az egyetlen értékelhető szereplő az egész történetben. A mesterien kidolgozott karakterjellemek ismételten a művet erősítik, melynek véghezvitelének elérésében résztvevő színészek nevét hadd ne soroljam fel, elég legyen annyi, hogy élvezhető.

   A megfelelő hangulatteremtés eléréséhez, mi mást is sorakoztathatott volna fel a film ezen nagy formaiságú szereplők mellett, mint a flashback szerű sztoriépítést. Egyeseknek lehet, hogy nem jön be, én mindenesetre azt vallom, hogy a szemfényvesztés szerű mozzanatok itt szinte már a fenomenális határ legfelső lépcsőfokát súrolják, ez a fajta visszavezetett cselekmény ugyanis számomra egészen újszerű volt, lényegében csak erre építkezik a film, mely lebilincselően mutatja be újra, szóról szóra az olykor, amolyan balladai homályba burkolt történéseket, így bárhogy is legyen, az alkotás mindenki számára tartogat meglepetéseket.

   Az egyedi szóval fémjelzett akciójelenetek maga a megtestesült gyönyör. Itt nem a robbantgatásokon, a fegyverek nagyságán van a hangsúly (még akkor sem, ha igazából a kor, melyben vagyunk, lényegéből ebből áll), sokkal inkább eltérő mechanikai tárgyakkal (egy autós-hajós üldözés) próbálja elérni ezt a hatást. A végeredményt tekintve pedig mondhatom, hogy nem csak próbálta.

   Összegezve, azon hiba ellenére, hogy gyakran túlzó egy-két rész, egy felüdítő, elegáns filmecskévé sikeredett megspékelve laza-történelmi humorral, melyben mindenki talál magának némi hangulat fokozó tartalmat.
Csak aztán vigyázzunk a tömegközlekedési eszközökön, nehogy villamosszékbe kerüljünk...

 IMDB: 7,3

 Előzetes link:
 https://www.youtube.com/watch?v=OeaML81hOp8