A fekete ruhás nő
(Avagy Harry Potter ijesztőbb ellensége )
Hol is kezdjem? -Nem tudom miért, de a film önmagában nem a horror zsáner legkiemelkedőbb alkotása, én inkább a "Jump Scare" (azaz "Ugrásszerű Ijesztgetés") és a horror közötti úton járó kategóriájába sorolnám, viszont abban kiválóan megállja a helyét, sőt mi több, meggyőzően nyomasztó hatást is gyakorol az emberre.
De miről is szól ez a film: Arthur Kipps (Daniel Radcliffe) ügyvéd és egy olyan munkát kap, melyben egy asszony hagyatéki ügyét kell rendeznie, mely egy elhagyatott szigeten álló házban van..Vegyük ezt az expozíciót. Már maga a tény, hogy egy szigeten egyedül kell lenned, elkezdi beindítani a fantáziánkat, de ha még kiderülnek eltitkolt információk a helyről, akkor végkép semmi jó sem származhat ebből.
A film gyengesége, melyben erőssége is rejlik, hogy habár kiszámíthatóak a történések nem tudjuk mikor fognak megtörténni(erről is szól a Jump Scare műfaj), így mire már abba a fázisba ér egy adott cselekmény, hogy belenyugszunk, hogy semmi sem történt, na pont akkor fog előjönni valami...És konkrétan ez azt a hatást gyakoroltatja az emberre, hogy ne csak a rémektől, de a végére szinte mindentől, ami hirtelen jön,a kár jó dolog-akár rossz, megijedjünk.
Nagy erény, hogy adott hétköznapi tárgyakat fel tud használni a film, melyek nem az ijesztgetés céljából kerültek be, hanem hogy nyomasztva érezzük magunkat, így szinte mi magunk élhetjük át filmbéli hősünk lelki világát, mely szerintem izgalmas dolog. És tetszett az a tény is, amely megváltoztatta lényegében az "algoritmusom" . Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy adott borzongatósabb jelenetnél, annyira lefagytam, hogy még eltakarni sem tudtam a szemem, csak bámultam, sőt volt, hogy a szám is tátva maradt...Mondjuk sajna nem tarthattam olyan sokáig nyitva az ajkam, mivel a 95 perc játékidő számomra pimaszul rövidre sikeredett, és simán tudtam volna nézni minimum 20 perccel többet, mert így, hogy egyes részek csak így gyorsan elröppentek néhol kérdéseket vetettek fel bennem.
Na de a pszichológiai megnyilvánulásokról és társairól, térjünk át a szereplőgárdára.
Daniel Radcliffe végre felnőtt, ugyanis egyre emberiebben játsza el a szerepeit, végre kicsit felnőttesebb, és elvonatkoztathatjuk a színészt a varázslótól. Bár számomra néha a berögződések miatt, nagyon sok helyen juttatta eszembe Harry Pottert, és ezt idegesítőnek találtam. Sajna elég sok szűkszavú dialógus jutott neki, mely szerintem esetlen, befolyásolható, makacs karakterére néhol illett is, bár volt ahol kicsit lehetett volna bőbeszédűbb. De ezeken az apróságokon kívül lehet szeretni, ugyanis bírjuk őt, és a film közben néhol még parancsolgatunk is neki, mit csináljon, vagy éppen mit ne.
A mellékszereplői ágak nagyon jól megvoltak választva,ugyanis a Mr. Daily-t játszó Ciarán Hinds zseniálisan alakítja a titkolózó, önfejű gazdag embert. Én,"az új Stephen Fry" jelzőt tettem rá, és biztos vagyok benne, hogy ebben a nézők is egyet fognak majd érteni. Arcvonásainak, megrezdülései tökéletesen összehangoltak, melyek szebbé teszik a játékát.
Mrs. Daily-t is a fent írtak jellemzik, mivel Janet Mcteer frenetikusan adja a babonás, kissé megzakkant háziasszonyt.
A film költségvetései 19,5 millió dollárra ugrottak fel, amit nem tudom mire költhettek a kosztümökön kívül, mindenesetre 128 milliót behozott (dollár), majdnem visszahozva a hétszeresét, így elkerülhetetlen, hogy ne jött volna ki a második rész, melyben újra élvezhetjük az özvegyasszony rém tettjeit Marco Beltrami megfelelt muzsikájának kíséretében. Meglátjuk majd az milyen jóra sikeredett.....
Összességiben ha egy könnyed ijesztős, nyomasztó (kosztümös) filmre vágyunk mindenféleképpen látnunk kell.
Tehát sötétítsünk be, ugyanis jön a Man in Black, akarom mondani Woman in Black, mely áttöri a NEGYEDIK FALAT is, úgyhogy jobb vigyázni!!!
